Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

278 Dávid, L.—Cál T.—Török L. Ez az érték egyezik a hitelesítéssel elérhető legnagyobb pontosságot jelentő 3 — 5%-os relatív szórási értékhatárral [3]. A kísérlet egyik eredményeként meghatározott hitelesítési görbesereg (8. ábra) alapján készítettük el a kísérlet közben az emelőkapun átfolyt vízhozamok idősorát, melyet a 9. ábrán mutatunk be. Az ábrán egyúttal feltüntetjük a tényleges mérések eredményét és idejét is. A kismértékű eltérést а ц értékeknek a 7. ábrán látható eltérése egyértelműen indokolja. Felhívjuk a figyelmet, hogy a hitelesítési görbe 2,0 m-nél nagyobb nyitásokra történő extrapolálása nem engedhető meg. Erre a szakaszra, ha az üzemi igények indokolni fogják, további méréseket kell majd végezni. 2. A vízszállító képesség vizsgálata Az új hitelesítési görbék segítségével meghatározott és a 9. ábrán feltüntetett vízhozamidősor szerint a kísérlet folyamán a három permanens állapothoz tartozó kezdeti vízhozam: I. 37,52 m

3/s II. 40,54 m

3/s III. 44,20 m

3/s nagyságú volt. Ezzel kapcsolatban első feladatunkat a meder hidraulikai jellemzőinek (sebességtényező, érdességi tényező) meghatározása jelentette. A kísérlet adatainak értékelésekor figyelembe vettük, hogy a vízhozam a kísérleti szakasz mentén szakaszonként változik. A sebességtényező szakaszonként való meghatározását akadályozza, hogy a vízmércék szintezésénél várható hiba a jelenség nagyságrendjével megegyezik. Ezért a teljes 40 km-es kísérleti szakasz sebességtényezőjét határoztuk meg. A szakasz végpontjai közötti szintkülönbség a részszakaszok vízszintkülönbségéből összegeződik, azaz 9. ábra. A kísérlet során levezetett vízhozamok idősora a tiszavasvári zsilipnél