Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A Köszörű-völgyi völgyzárógát 263 lelassított víz már kevésbé káros az alvízcsatorna burkolatára. A csillapítómedencén kis kezelőház helyezkedik el, amely az üzemvíz szabályozására hivatott. A műtárgyat a gátkoronával T keresztmetszetű vasbeton bejáróhíd köti össze. Az üzemi víz az aknából négy szinten kivezetett, üzemi vízkivételt szolgáló acélcsöveken jut el a tisztítóműbe, ahonnan az ülepítő- és szűrőmedencéken keresztül vegyszeres tisztítás után két, egyenként 250 m

3-es medencébe érkezik. A tisztítómű és a medencék közvetlenül a Köszörű-völgy bejáratánál helyezkednek el. A medencékből gravitációsan azbesztcement vezetéken folyik a fogyasztásra immár alkalmas tiszta víz a Párád község északi részén fekvő dombra épülő két, egyenként 130 köbméteres ellennyomó medencébe. Parádot és Parádfürdőt azbesztcement nyomóvezeték-hálózat látja el ivóvízzel. A létesítmény járulékos beruházásaként még gépkezelői lakás és szennyvíztisztító telep épül a Köszörű-völgyben, míg Párádon vízműszékház létesül. A tározó felső részén hordalékfogó gát is épül. A fentiekben röviden vázolt tervek után tekintsük át az építés eddigi menetét. A munkák 1966 áprilisában a patakmeder ideiglenes átterelésével és a gát jobb oldali bekötésének helyén fekvő málladék leszedésével indultak meg. A munka megkezdésével egyidejűleg megszületett az első tervmódosítás is, nevezetesen a jobb oldali málladékot nem a tervekben szereplő csigás-vonóvedres eljárással, hanem dózerek segítségével szedték le. A terv éppen a meredek domboldal miatt választotta a biztonságosnak tűnő, kikötött csigákon átvetett vonóköteles eljárást, de a gépek kibiztosításával, valamint a kidolgozott biztonságtechnika messzemenő betartásával a dózerek sikerrel leszedték a málladékot. A málladékot a lejtőn nagy halomba tolták, és az így felgyülemlett anyagot három fejtési szinttel kotrós géplánc szállította depóniákba. A munka még így sem folyhatott a megkívánt ütemben — számos más akadályozó tényező jött közbe — és a műtárgy építése, melyhez a málladék teljes szalagos dilatációs szerkezetet írtak elő. A terv észrevételezése során a kivitelező javaslatára a tervező és beruházó elfogadták az eredeti megoldás helyett „Sika" gumilemezes (5. ábra) hézagok beépítését. Ámbár a „Sika" lemez importanyag és sztatikai viselkedésével kapcsolatban jelen pillanatban is folynak főleg összehasonlító jelleggel kísérletek, máris megállapítható, hogy ez a szerkezet műtárgyunk esetében kedvezőbb, mint az eredetileg tervezett. Maga a „Sika" lemez egy kb. 40 cm széles, a középen felvastagított és lírába átmenő különleges anyagösszetételű gumilemez. A bebetonozandó részt trapéz szelvényű bordák teszik könnyen rögzíthetővé, és a lemezből csak a középső rész — a líra — a tulajdonképpen dilatáló szakasz kerül a két,egymástól elválasztott szerkezet közé. Szalagszerű tekercsekben kerül forgalomba. Előnyei a mind szélesebb körű vízépítési alkalmazását indokolják. Rendkívül könynyen vulkanizálható (erre a VIZÉP igen egyszerű és könnyen kezelhető készüléket és technológiát dolgozott ki), alkalmazásával rugalmassága következtében gyakorlatilag tetszőleges alakú folytonos dilatációs szerkezet alakítható ki. Ezért zárt szelvények hőtágulási hézagjában is igen alkalmas. Megfelelően apró szemszerkezetű betoneltüntetése és a völgyfenék jobb oldalának megtisztítása volt szükséges, jelentős késéssel, csak júniusban indulhatott meg. A műtárgy építésénél a munka gördülékeny lebonyolítása érdekében több közbejött problémát is meg kellett oldani. A főbb nehézségek a következőkben foglalhatók össze: 1. Az akna alaplemezéhez szükséges 32 mm átmérőjű betonacélok hiánya. 2. Az akna gyors építéséhez legmegfelelőbb technológia kiválasztása. 3. A műtárgy és a gátépítés olyan építésszervezése, hogy a gátépítés a műtárgy befejezte előtt beindulhasson és a két építési folyamat egymást ne zavarja. Végül a munka az eredeti tervvel ellentétben a csillapító medence és a csőtagok építésével indult meg (3. ábra). Mire az aknaalap betonozása elkezdődött, a csillapító medence teljesen, a csőtagok és a vízkivételi csővég pedig nagyrészt készen voltak. Ez több összetett kérdést kielégítően oldott meg, nevezetesen a csőtagok és a csillapító medence építésével kellő idő állt rendelkezésre a hiányzó betonvasak beszerzésére, az elkészült csőtagok teret adtak az akna első szintjének elkészülte után a földmunkának és így folyamatossá tehették a műtárgy építését. Az aknaalap-kiemelés, amelyhez a legtöbb kompresszorozási munka kellett, és a helyenként 1,5 m-t meghaladó tömött homokkő kitermelése szintén haladékot kaphatott. Mint már az előbbiekben is említettük, a főbb szerkezeti egységeket, az aknát, a csőtagokat, a vízkivételi csővéget és a csillapító medencét dilatációs hézagok vá-