Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
A tiszalöki duzzasztott tér 257 Az előzőekben már utaltunk arra, hogy közvetlen a duzzasztómű felett időszakonként elkerülhetetlenek a kotrások. Valószínű, hogy a duzzasztási határ környezetének szabályozási kérdései sem oldhatók meg időszakosan ismétlődő kotrás nélkül. A kotrott anyag elhelyezése különösebb gondot hosszú ideig nem jelentene, mert részben mederszűkítő szabályozási művek építéséhez, részben a töltések anyaggödreinek feltöltéséhez lenne felhasználható. Célszerű volna tehát a Tiszalök feletti szakaszra megfelelő kotrókapacitást biztosítani, amely folyamatosan elvégezné a szükséges kotrásokat úgy, hogy mind a jéglevezetés, mind a hajózás igényeit kielégítő mederállapot alakuljon ki. Igaz, hogy jelenleg különösebb hajózási igény a Tiszalök feletti szakaszon nincs, csupán a folyószabályozással kapcsolatos kőszállítások jelentenek hajóforgalmat. Ennek ellenére szükségesnek tartanánk a hajózási kérdések felvételét, a hajózási igények felmérését. A várható hajózási igények ismeretében lehetne a kérdést megnyugtató módon vizsgálni, annál inkább, mivel az utóbbi években a duzzasztási határ környezetében jelentősen romlottak a hajózási viszonyok. Az eddigi vizsgálatok például azt mutatják, hogy a VO 71/04-es szelvényben a jelenlegi állapotban 700 tonnás teljes terhelésű uszályt csak ebben az esetben lehet vontatni, ha a dombrádi mércén minimum 70 cm-es vízállás van. 1955-től 1959-ig ilyen feltételek mellett a hajózási idény 254 napról 190 napra csökkent le. Ezek az értékek még nagyobb változást mutatnának, ha a számításokat 1966-ig elvégeznénk. Igaz ugyan, hogy ezeket az értékeket a vízjárás is befolyásolhatja, ennek ellenére szomorú állapotot tükröz a dombrádi szakasz elfajulása. Rá kell mutatnunk arra a körülményre is, hogy a Felső-Tisza hordalékának jelentős része a Szamosból származik, így a most tárgyalt kérdésekkel szorosan összefügg a Szamos szabályozásának (ideértve a román szakaszt is) problémája is. c) A íiszalöki duzzasztómű hatása a partok állékonyságára Bár a mederváltozások forgalmába a partok állékonysága is beletartozik, mégis szükségesnek tartottuk, hogy külön pontban foglalkozzunk ezzel a kérdéssel jelentősége miatt. Mind a levonulási viszonyok vizsgálata során, mind a mederváltozások vizsgálatánál már érintettük a partok állékonyságának kérdését. Megállapítható, hogy a duzzasztási határ környezetének mederelfajulása mellett folyószabályozási szempontból a legnagyobb problémát a partok állékonyságának biztosítása jelenti. A tiszalöki duzzasztott folyószakasz speciális helyet foglal el a duzzasztott folyószakaszok között. Természetes állapotban is rendkívül kicsi volt a vízszint esése a szakaszon, a duzzasztás hatására azonban az esés még tovább csökkent. Tekintettel arra, hogy a duzzasztási szint gyakorlatilag a középvízi meder partmagasságában van, igen hosszú szakaszon áztatja a partokat a rendkívül kis esés miatt a víz. Az átázott partok a legkisebb vízszintsüllyedés hatására is megcsúsznak, de az árvizek alkalmával a sebességnövekedésből származó elsodró erővel szemben sincs ellenállásuk. Különösen jelentős partomlásokat lehetett tapasztalni olyan időszakban, amikor a tározótér vízszintjét csökkentették, vagy 1000 m 3/s-ot meg nem haladó árhullámok vonultak le (3. ábra). A vízszintváltozásokból adódó parterózió mellett jelentős a duzzasztómű feletti szakaszon a szél hatására keletkező hullámok eróziója is. Növelné a partok erózióját a nagyobb hajóforgalom és a rendszeres csúcsüzem. 5. ábra. A VO 93 szelvény változása
