Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

134 Ivicsics F.

—Márton J. Az elért siker következtében egymás után dolgozlak ki újabb és újabb réskészítési eljárásokat. Az 50-es években olyan gépeket, úgynevezett résfalkészítő gépeket szerkesztettek, amelyekkel nem hullámos, hanem többé-kevésbé sima oldalfalú, viszonylag keskeny (0,4 — 1,0 m széles) és mély (30 — 40 m-es) rés készíthető. A résfalkészítő gépek alkalmazásakor a rés oldalfalait a végleges kitöltésig szintén bentonit- vagy agyagdiszperzióval támasztják meg. Az egy munkamenetben készíthető rések hossza a helyi viszonyoktól függően 1-10 m. Az említett résfalkészítő gépekkel dolgozik a Soletanche, az ICOS, a Salzgitter, az ELSE, a Titánia stb. cég. Az egyes vállalatok által alkalmazott berendezések különböző módon (fúrással, marással, markolással stb.) készítik a rést [3]. A résfalak építésével kapcsolatosan figyelemre méltó kezdeményezések vannak Lengyelországban és Csehszlovákiában is. Az ismertetett eljárásokkal világszerte már több százezer m

2 résfalat készítettek. Magyarországon az 1940-es évek elején résiszap és vonóköteles kotró alkalmazásával végeztek résfalkészítési kísérleteket. 1955 —56-ban pedig a Lampl-féle eljárás módosított változatát (a Lampl - Illei-cljárást) próbálták ki [Íj. Tolnai Kornél bányamérnök ejtővéső és résiszap alkalmazásával működő berendezést dolgozott ki. Ugyancsak hazai elgondolás szerint készítettek résfalat a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésénél is az aluljáró építkezésekor. Hazai szabadalmak és újitások alapján készített réselőberendezésekkel végzett kísérleteken túlmenően az utóbbi időben néhány helyen sikerrel alkalmazták a Titánia T-150 mintájú, rotary rendszerű résfalkészítő gépet. 2. A résfalak alkalmazásával kapcsolatos fontosabb fogalmak Résfalnak a talajba mélyített rések vízzáró anyaggal való kitöltésével létesített falakat nevezzük. A vízzáró függöny, vízzáró anyagnak a talajba való injektálásával készül. A cölöpfalak egymáshoz alkotójuk mentén csatlakozó, vagy egymásba metsződő cölöpökből álló falak. A résfalak, a vízzáró függönyök és a cölöpfalak szélességi mérete hosszukhoz és mélységükhöz viszonyítva aránylag kicsi. A résfalakat és a cölöpfalakat vízzárásra és teherviselésre egyaránt alkalmazzák. A vízzáró függönyöket főképpen vízzárás céljából készítik. Cölöpfalak készítésekor a furatok beomlása elleni védekezésül alkalmazott diszperziót fúróiszapnak nevezzük. Résfalak készítésekor a rések oldalfalainak beomlását megakadályozó diszperzió а г és iszap. 3. A Titánia T-150 mintájú réselőberendezéssel végzett kísérletek és munkák 1964-ben a Titánia T-150 mintájú berendezéssel (2. ábra) Győr és Dunakiliti közelében végeztek réselési kísérleteket. A Győr melletti első kísérlet helyén a talaj homokos kavics volt. Az elkészített négy — egymástól független - rés közül a legmélyebb 30 m mély volt. Ennek hossza 2,4 m, szélessége pedig 0,4 m. A többi 3 rés mélysége 10 — 12 m között változott. A falak megtámasztásához átlagosan 6%-os töménységű nátriumbentonitból készített diszperziót használtak. A nátriumbentonitot istenmezejei bányabentonitból (kalciumbentonitból) szódával való összekeveréssel és melegítéssel készítették. A 6%-os bentonitdiszperzió a rés oldalait teljes biztonsággal megtámasztotta. A réselés folyamán beomlás nem fordult elő annak ellenére, hogy hígabb diszperzióval is végeztek réselési kísérleteket. Ezek során azt tapasztalták, hogy 4%-os töménységű bentonitdiszperzióval is még eredményesen lehet réselni. A résfal megtámasztásához 4%-nál kisebb töménységű résiszap alkalmazása is elegendő, de ebben az esetben a nagy iszapveszteség miatt a réselés nem gazdaságos. A második réselési kísérletet Dunakiliti mellett a Farkaszátony nevű szigeten, durva görgeteges kavicstalajban végezték (3. ábra). Erre a kísérletre a dunai vízerőműrendszer létesítésével kapcsolatosan volt szükség. Nátriumbentonitból készített résiszap alkalmazásával ugyancsak négy rést készítettek. A rések hossza 3 és 5 m,