Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

122 Laczay István talanságok ellenére is megállapítható, hogy a legkiegyenlítettebb esést a Dunához közel felvett mérési vonal mutatja, igaz viszont, hogy egyes szakaszokon itt igen kevés mért pont van. A töltés mentén, a hullámtér beszűkülésénél csökken az esés (11 km = 1843,7 fkm), illetve ahol a hullámtér az átlagosnál szélesebbre öblösödik jelentősen megnő (1 km = 1832,5 fkm). A nagyobb mellékágak környezetében az esésviszonyok az előzőekhez hasonlóak. Feltűnően megnő viszont az esés a 11 km körül (1843,5 fkm), ahol a víz a jobb parti hullámtérre mintegy szűkületből lép ki és nagymértékben szétterül. Általában azonos szelvényekben a vízszintek eltérése cm rendű. Egy-két sajátos .helyen találunk ennél nagyobb különbséget. Az eséseket kiegyenlítve megállapítható, •3. ábra. A tetőző vízszintek jellemző keresztszelvényei a jobb parti hullámtérben