Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

AZ I !»(!.>. ÉVI ÁRVÍZ TETŐZŐ VÍZSZINTJEI A FELSŐD UN VI HULLÁMTÉRBEN. AZ ÁRVÍZ IIATÁSA A MEDERALAKULÁSRA LACZAY ISTVÁN

1 Az 1965. évi dunai árvíz időszakában végzett megfigyelések és különböző mérési adatok összessége rendkívül értékes és fontos vizsgálatok elvégzésére ad lehetőséget a hidrológia, árvízvédelem, folyószabályozás és a kapcsolódó tudományágak számára. A vizsgálatok az árvízi jelenségek természetéből következően igen szerteágazóak lehetnek. Tanulmányunkban csupán a tetőző vízszintek alakulásával foglakozunk a felsődunai hullámtérben és vizsgáljuk az árvíz mederalakulásra, zátonyvándorlásra gyakorolt hatását. 1. Tetőző vízszintek alakulása a hullámtérben A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízrajzi Osztálya — egy korábban megkezdett, több éves összefüggő munka befejezéseként - 1962-ben elvégezte a Felső-Duna cikolaszigeti és doborgazszigeti (rajkai) mellékágrendszereinek részletes vízrajzi felvételét [1, 2]. A munka szerves részeként 1963 tavaszán egyidejű vízszintrögzítés történt az ágrendszerekben, valamint a Duna csatlakozó szakaszán. 1965 nyarán, az árvíz levonulása után — a mellékágrendszerekkel kapcsolatos tervezési feladatok megoldásához — az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságon újra felmerült egy hasonló vízszintrögzítés igénye. Az 1963 évi tapasztalatok felhasználásával, a rendelkezésre álló részletes szelvénykőhálózatra támaszkodva 1965. július 21-én a VITLTKI 11. Felszíni vizek főosztálya és az Észak-Dunántúli Vízig, végrehajtotta a vízszínrögzítést a doborgazszigeti, cikolaszigeti és bodaki mellékágrendszerekben, valamint a Duna 1794 — 1850 fkm közötti szakaszán. Megjegyezzük, hogy a három mellékágrendszerben közel 150 ponton határoztuk meg a vízszint pillanatnyi helyzetét. így az 1963. és 1965. évi vízszintrögzítésekkel olyan adatokat nyertünk a mellékágak vízlevonulási viszonyairól, melyek mind ez ideig hiányoztak és a maguk nemében egyedülállónak tekinthetők. Az előkészítő bejárás során feltűnt, hogy a hullámtéri erdők fáin jól megfigyelhetők az árvíz tetőző vízállását jelző iszapgyűrűk. Mivel — tudomásunk szerint — hullámterekben ilyen árvíznyomrögzítés még nem történt, az ágrendszerek vízszintrögzítésével egyidejűleg elvégeztük az árvíznyomok bemérését is. A 22 km

2 kiterjedésű hullámtéren 52 helyen mértük a fákon található árvíznyomokat, általában a mellékágak mentén. A rögzítések helyét és a számított tetőző vízállásokat (mA. f.) az 1. ábra mutatja. Az ábrán feltüntettük a szakasz árvízi mércéin észlelt tetőző vízállásokat az Észak-Dunántúli Vízig, adatai alapján [6]. Az ábrába — hogy az áttekintés könynyebb legyen — nem rajzoltuk be a hullámteret szövevényesen behálózó kisebb mellékágakat. Kétségtelen, hogy a fákon megfigyelhető árvíznyomok nem tükrözik pontosan a maximális vízszinteket [3] és hibát eredményezhet az észlelés is. Az árvízi mé rcék adataival való összevetés azonban azt mutatja, hogy a mért magas1 Laczcy Jshőn, a Vízgazdálkodási Tudoirínyos Kutató Intcztt tudományos segédmunkatársa