Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

112 Szilvássy Zoltán Feltárási munkák A töltések állapotfelvételének fontossága az 1965. évi dunai árvíz során előtérbe került és a feltárási munka megindult. Az árvíz utolsó napjaiban — 1965 júliusában — a margittaszigeti szakaszon több szelvényt tártunk fel kis mélységű, kis átmérőjű fúrások segítségével. A feltárások célja elsősorban az átázás mértékének és a romlás valószínű okának megállapítása volt. Feltárást végeztünk a három nagyobb buzgár szelvényében és azok közelében egy-egy ép szelvényben, valamint az 1963 folyamán Szeremle község alatt hidromechanizációval erősített töltésszakaszon. Ezek a feltárások a minták szemrevételezés alapján történő minősítésén, továbbá a furatokban jelentkező vízszinteknek az árvíznek ebben a szakaszában sajnos már nem túl sok felvilágosítást nyújtó meghatározásán alapultak, és ezért ezekből csak minőségi következtetések voltak levonhatók. Jelentőségük mégis elvitathatatlan, mert számos értékes tájékoztatást nyújtottak a későbbi, részletes feltárási munka számára. A legfontosabbnak az tekinthető, hogy a töltések rendkívül heterogén anyagúak, és azokban — mind hossz-, mind keresztirányban — különböző anyagú és szemlélet alapján is megállapíthatóan különböző tömörségű rétegek rendszertelenül váltogatják egymást. A töltések állapotának feltárása tehát csak részletesebb talajmechanikai vizsgálat és tömörségmérés alapján látszott lehetségesnek. A fenti tapasztalatok alapján állítottuk össze az 1965. év őszén, október és november hónapokban végrehajtott dél-dunai feltárási munkák programját. Az árvédekezés alkalmával meghibásodott szakaszok közül kiválasztottuk azokat, ahol a töltésromlást feltehetően a töltéstest nem kielégítő állapota idézte elő és ezek jellemző szelvényeiben izotópos állapotfelvételt végeztünk. Összesen 7, az árvédelmi tapasztalatok alapján kiválasztott töltésszelvény feltárására került sor, nevezetesen a báta-pörbölyi védvonalon a 8 + 000 és 8 + 260 tkmben, továbbá az erdöfü-kölkedi védvonal 4 + 630, 4 + 950 és 6 + 603 tkm, valamint a margittaszigeti védvonal 16 + 950 tkm szelvényeiben. A feltárás céljából töltésszelvényenként 4 — 4, azaz összesen 28 béléscsövezett, 54 mm belső átmérőjű furatot telepítettünk, egyet-egyet a koronaélekben, egyet a vízoldali rézsű középvonalában és egyet a padka tengelyvonalában. A furatok minden esetben lenyúltak a fedőrétegig. A béléscsöveket 48 mm átmérőjű fúróval végzett előfúrással — az izotópos mérések érdekében szorosan a furat falához illeszkedően — mélyítettük le, miközben a fúró legfeljebb 20 - 30 cmrel járt a cső alsó vége alatt. A fúrás közben zavart talajmintákat vettünk minden egyes harántolt rétegből és a talajok jellemzését szolgáló talajmechanikai adatokat, nevezetesen a szemeloszlást, a konzisztenciahatárokat és az áteresztőképességet ezeken határoztuk meg. A töltések tömörségi viszonyait gamma-visszaszórás elvén működő tömörségszonda és neutron-visszaszórás elvén működő nedvességszonda segítségével határoztuk meg [1]. A mérőberendezést az 1. ábra ábrázolja. A szondákkal általában 50 cm-es mélységi lépcsőkben, hevesebb változások esetén sűrűbben végeztünk méréseket. A szondákhoz csatlakozó ratemeter kapcsolású műszeren leolvasott másodpercenkénti beütésszámokat az előzőleg laboratóriumban felvett hitelesí1. ábra. Izotópos tömörség- és nedvességmérő berendezés