Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
RÖVIDEBB KÖZLEMÉNYEK ÉS BESZÁMOLÓK Rovatvezető: STAROSOLSZKY ÖDÖN DEBRECEN SZENNYVIZEI GÁBOS LÁSZLÓ-ORLÓCZI ISTVÁN-TÓTH JÓZSEF 1 Debrecen szennyvízkérdései sok vonatkozásban azonosak a legtöbb alföldi városéval. A települések általában nagy területre terjeszkedtek, és ahol van, illetve volt csatornázás, az ma már nem alkalmas nagy laksűrűségű lakótelepek kiszolgálására. A nagyobb települések mellett a Tisza menti városok kivételével nincs szennyvízbefogadásra alkalmas vízfolyás. Az időszakos vagy néhány l/s kis vízhozamú belvízcsatornákban pedig még a legkorszerűbb tisztítóberendezésekből elfolyó víz is „szennyezést" okoz. Tanulmányunkban a debreceni szennyvízhelyzetnek az általánosítható jellem zőit kívánjuk kidomborítani, hangsúlyozva azonban, hogy a használt vizek minőségét és elhelyezésének lehetőségét elsősorban az egyedi sajátosságok határozzák meg. 1. A szennyvízelhelyezés jelentősége Debrecenben Debrecen ma a Tiszántúl legnagyobb ütemben fejlődő városa. Belterületi lakossága 1949-ben 95 ezer volt, jelenleg kereken 130 ezer. Az ipari fejlődést jellemzi, hogy míg 1956-ban 19 ezer ember dolgozott a városban levő gyárakban, üzemekben, addig 1964-re ezek száma 27 ezerre emelkedett. A keletkező szennyvíz mennyisége rohamosan emelkedik — az előzőkön kívül — azért is, mert az épülő lakásoknak egyre nagyobb hányadát közművesítik. így pl. 1964-ben kereken 1150 lakás épült és ugyanabban az évben kb. 1100 lakást kapcsoltak be a csatornahálózatba. A közműves vízellátás 1913. évi megvalósításától 1930-ig a szennyvizek kezelésének és elhelyezésének megoldása folyamatosan — a vízellátó művel arányosan — fejlődött. A gazdasági válság éveitől kezdve azonban hosszú ideig nemcsak fejlődésről, de az elért állapot megtartásáról sem beszélhetünk. Amíg a csatornahálózat fejlesztése az 50-es évek végétől megindult, addig az összegyűjtött szennyvizek elhelyezésének állapota, a szennyvíztisztító-telepnek a 30-as években történt megszüntetése óta fokozatosan romlott. Jelenleg a város száraz idei szennyvízmennyisége — illetve a csatornahálózattal összegyűjtött mennyiség — éves átlagban kereken 30 ezer m 3/nap. A kereken 50 éves főgyűjtőket ez a hozam túlterheli és ezért egyrészt a mélyebben levő pincéket a szennyvíz időnként elönti, másrészt új mellékvezetékek nem kapcsolhatók hálózatra. Az egyesített rendszerű csatornahálózat a szennyvizeket a Tócó csatornába vezeti, amelyből azok a Kösely csatornán át a Hortobágy főcsatornába jutnak. A nyílt Tócó csatornában folyó - lényegében tisztítatlan - szennyvíz sok kilométeren bűzt 1 Gábos László mérnök, Orlóczi István mérnök és Tóth József vegyész, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Debrecen) munkatársai. 7
