Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.4. Karászi K.-Philipp I.-Zsuffa I.: Árvízvédelem a Duna középdunántúli szakaszán

Árvízvédelem a középdunó.ntúli szakaszon 219 lításra alkalmasabb töltéskorona, valamint a nagyobb egységekkel történő víziszállítás lehetőségének megteremtése, a védekezési munka egyik nagyon fontos tapasztalata. Gépi munkaeszközök. A gépi munkaeszközök gyors bevetésének alapja volt, hogy azokat kiviteli munkák végzésére az árvíz előtt, illetve mértékének fokozódásával, Tolna megyébe csoportosítottuk át. így ezek a gépi eszközök a védekezés helyszínéhez közel voltak és ugyanakkor bevetésük pillanatáig termelő munkát tudtak végezni. Világítás. Az éjszakai őrszolgálat hatásosságának alapja a megfelelő világítás. Ennél az árvíznél már kizárólag nagy fényerejű akkumulátoros kézi lámpákat alkalmaztunk. Kétszeres akkumulátor szám mellett biztosítani lehetett, hogy nappal gépkocsival összegyűjtöttük az éjjel használatban volt akkumulátorokat, központi töltőállomásra szállítottuk azokat, s egyidejűleg frissen töltött lámpákkal láttuk el a gátőrjárásokat. Híradó szolgálat. A híradó szolgálat nem volt zökkenőmentes. A védvonali telefonvonalak túlterheltek voltak. A szakaszvédelmi központokban a postai telefont is bevezettük, s ez jelentős tehermentesítést eredményezett. A jövőre nézve szükségesnek látszik árvíz idején minél több gátőrházban a postai vonal bekapcsolása, mert így a vezetéssel, a felső szervekkel való kapcsolat-tartás a védekezés helyszínéről is lehetséges, anélkül, hogy a helyi intézkedéseket ez zavarná. Az URH rádiós kocsik, különösen Bölcske—Madocsa térségében tettek hasznos szolgálatot, ahol távbeszélő vonal a nyári gát rendszer mellett nincs. Felderítő szolgálat. A felderítő szolgálatban jól beváltak a honvédségi helikopterek. Elsősorban az elöntések mértékének felderítésében, feltérképezésében, a munkafolyamatok gyors ellenőrzésében nyújtottak nagy segítséget. Gátvédelmi módszerek. Az árvízvédelmi jelenségekkel szemben részben hagyományos, részben pedig ennél az árvíznél kipróbált módszerrel védekeztünk. A nyári gátakon előálló meghágási veszély elhárítása homokzsákokból. illetve egyszerűen földből készült nyúlgátak segítségével történt. A földből készült nyúlgátak építésénél, ahol arra mód volt, gépi eszközöket (dózer) alkalmaztunk. A szórványosan előforduló töltéscsurgás ellen a vízi oldalon levert fa szádpalló sorral, illetve ennek hatástalansága után Pátria-lemez szádfallal védekeztünk. Egy esetben a járat vízoldali vége olyan mélységben volt, hogy azt kitapogatni nem lehetett, a csurgást egyik módszerrel sem sikerült elfogni. Tanulságként volt leszűrhető, hogy kézi erővel lehajtandó fa szádpalló sort csak akkor alkalmazzunk, ha gépesített osztag valamilyen oknál fogva nem vehető igénybe. Az alulról történő töltésátázás (a. típus) következménye a töltés mentett oldali rézsűjéből kilépő erős szivárgás, vagy töltés rézsű lekagylózása lehet. E jelenségekkel szemben a védekezési mód általában a mentett oldali töltés rézsű alsó részének megtámasztása, illetve a rézsűhöz csatlakozó terepszakasz terhelése volt (9. és 10. ábra). Ez gyakorlatilag