Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon

Az 1965. évi árvíz 27 A védekezés során megfigyelt szivárgási jelenségekből levont egyik lényeges tapasztalat az volt, hogy a szivárgási térben végbemenő hidraulikai és talajmechanikai jelenségek nagyon szoros összefüggésben vannak az altalajnak az árvizet megelőző telítődésével. Ugyanis az árvízvédelem a szivárgás szempontjából tulajdonképpen már akkor elkezdődik, amikor az altalaj vízszintje a vízvezető réteg szivárgási ellenállásának megfelelő sebességgel a fedőrétegek alsó síkjáig megemelkedik és ott fokozatosan nyomás alá helyeződik. Ha figyelembe vesszük azt az ismert törvényszerűséget, hogy a víznyomás terjedési sebessége igen nagy, érthetővé válik, hogy az altalaj előzetes telítődése folytán, a vízállás emelkedésével a fakadóvizek és buzgárok jelentkezése jóval hamarább megindult, mint ahogy arra a mederben levő vízoszlop hatására bekövetkező keresztirányú szivárgásból következtetni lehetett volna, így a fedőréteg alsó síkja már az árvíz elején mindenütt nyomás alá került. Amikor a gát előtt a hullámtéren a vízállás a térszint fölé emelkedik, a gát alatt az áteresztő alaprétegben intenzívebb szivárgás indul meg és a folyó magasabb vízállása mellett a talaj rétegződéstől függően vagy magas szinten elhelyezkedő szabad felszínű, vagy nyomás alatti talajvizet hoz létre. Ez a gát alatt változó sebességű szivárgást, a gát mögötti részen pedig vagy egyszerűen vízfelfakadást, vagy a fedőréteg felemelését és törését okozhatja. Ha pedig az áramvonalak sűrűsödése következtében koncentrált szivárgás keletkezik, buzgár formájában a fedőréteget áttöri és annak járatain keresztül finom talajszemcséket hoz a felszínre és veszélyes talajkimosást okoz. Az árvíz folyamán az ismétlődő árhullámok a gát alatti nyomásvonal fokozatos megemelését okozták, és ezzel azok a következmények, melyek az alaprétegben keletkező víznyomásból és szivárgásból álltak elő, sokkal nagyobb számban jelentkeztek, mint azelőtt. A szivárgási sebesség növekedett, a gát lábán túl a talajvíz felfakadások fokozódtak, és a buzgárok sokkal nagyobbak és tömegesebbek voltak, mint a korábbi árvizeknél. Mohácsszigeten például azokon a helyeken mindenütt jelentkeztek buzgárok, ahol 1954-ben, de számuk ezen felül megháromszorozódott. A buzgárok kialakulásának, működésének és elfojtásának megfigyelési tapasztalatai is hozzájárultak a buzgárképződés elméletének továbbfejlesztéséhez és a buzgárok hatástalanítási módszereinek tökéletesítéséhez. Több buzgárnál különösen Szigetközben és Báta térségében tapasztalták, hogy a buzgárból kifolyó víz hőmérséklete alacsonyabb volt, mint a mederben levő vízé, kémiai összetétele pedig megegyezett a környező terület talajvíz kútjainak összetételével, de lényegesen eltért a Duna vizétől. Vízmintákból megállapítható volt, hogy a buzgár vize nem azonos a Duna vizével. A buzgárokból tehát nem a megáradt folyó vize tört elő, hanem a megáradt folyó magasabb szintje által — nyomás átadódás révén — befolyásolt helyi talajvíz. A buzgárok megindulása és működése szempontjából levont következtetések alapján a talajvízmozgásra vonatkozó ismeretek felülvizsgálatot igényelnek és értelemszerűen tovább fejlesztendők. Máris meg-