Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

4. Az 1965. évi dunai árvízvédelem tapasztalatai és a gátak megerősítésének kérdései - 4.2. Ihrig Dénes: A dunai árvédelmi gátak megerősítésének kérdései

322 Ihrig Dénes Árhullám alkalmával a háromfázisú inhomogén anyagú árvédelmi töltéstestben annál hamarább halad előre az átnedvesedés, minél áteresztőbb rétegek vannak benne, minél mélyebb a gáttestnek szivacsos laza része és minél inkább üregek, repedések, szerkezetlazulások bontják meg azt. De hozzávéve azt is, hogy az átnedvesedés a Duna menti töltés alatti általános talaj felépítettség következtében alulról is bekövekezik, azért a gáttestnek az állandó szivárgás vonalát többé-kevésbé megközelítő átnedvesedése, esetleg átázása és ezzel a talajmechanikai jellemzők megváltozása ismeretlen és kiszámíthatatlan időn belül bekövetkezik. Sokszor — réteges gátrészeken — egészen váratlanul a homogén anyagra megszerkesztett állandó szivárgás vonala felett is szivárgás indulhat meg, vagy pedig — vízzáróbb anyagú padkánál vagy rátöltéseknél — a padka felett is a gát átnedvesedése, esetleg szivárgása igen hamar bekövetkezik. Az 1965. évi árvíz alkalmával a dunai árvédelmi gátaknál szerzett tapasztalatok, az ,,elöregedett" és a rendkívüli árvízhez méreteiben nem megfelelő töltések mellett is, azt mutatják, hogy a gát szivárgási, illetőleg átázási viszonyai szoros összefüggésben vannak a gát anyagával és rétegzettségével, ami például különbözik a tiszai árvédelmi gátak anyagától és rétegzettségétől. Ezért a dunai árvédelmi gátak megerősítésének elveit erre a felépítettségre kell megadni.

2 Az árvédelmi gátakat általában úgy kell megerősíteni, hogy a gátak az 1965. évi árvízhez hasonló, esetleg kedvezőtlenebb árvizek romboló hatásainak is biztonsággal ellenálljanak. Ezek a gátromboló hatások: a) a gát mentett oldali eróziója a gáton átömlő vizek hatására, b) a gát vízfelőli eróziója a hullámverés hatására, c) a töltés megbomlása a töltésen keresztüli elázás és az áramlási erők, illetőleg a töltés belső eróziója következtében, és d) a töltés alatti talajtömb megbomlása az áramlási erők, ill. a belső eróziók következtében. Az első kettő csupán a töltés helyes magasságának megállapításán, illetőleg a vízfelőli rézsű olyan védelmén vagy kialakításán múlik, mely a hullámverés szívó- és ütő-, tehát elmosó hatásai ellen akár a hullámok csökkentése (véderdővel, védőfüzessel), akár a rézsű védelme (megfelelő rézsűfelület, rézsűburkolatok) által nyújt biztonságot. A második kettő, tehát a töltés és a töltés alatti talajtömb megbomlása az, amelyik a legszorosabb összefüggésben van a meglevő és „elöregedett" dunai gátak ismertetett jellemzőivel, és amelyek elleni biztonság csak a gát helyes kialakítású megerősítésével (alakjának, anyagának és méreteinek stabilitást biztosító összhangjával) érhető el a leghatásosabban. A továbbiakban a gátak megerősítését ez utóbbi két szempontból fogjuk nézni. A feladatot — egyszerűsítése végett — két részre bontjuk, előbb vizsgáljuk a töltések megerősítését, a töltések kialakítását annak feltételezésével, hogy csak a töltésen keresztül van vízáramlás, maja megvizsgáljuk, miképpen változtatja meg az így kialakított gát alakját és méreteit, ha a töltés alatti vízáramlásokra is tekintettel vagyunk. 2 Lásd a kötet 25. oldalán az első tanulmány 10. ábráján a dunai árvédelmi gátak jellemfő rétegtipusait.