Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

4. Az 1965. évi dunai árvízvédelem tapasztalatai és a gátak megerősítésének kérdései - 4.1. Breinich Miklós: A dunai árvíz elleni védelem tapasztalatai és értékelésük

304 Breinich Miklós céhen osztották meg a vízlépcsőt. A medencében ideiglenes vízmércéket helyeztek el, melyet állandóan észleltek és túlfolyók kialakításával gondoskodtak a víznyomás helyes egyensúlyáról, illetve a medence biztonságáról. Az ellennyomó medencék töltéseinek állékonyságát rendkívüli gondossággal ellenőrizték, mert esetleges átszakadás végzetes katasztrófát okozhatott volna. Előfordult Mohács alatt, hogy egy szakaszon, ahol kisvasúti töltés alkotta a szorítógátat, a szorítótöltés átszakadt és a medencében bekövetkezett vízszint-csökkenés hatására a buzgártevékenység azonnal megindult. A veszélyes helyzet csak a töltés és az eredeti ellennyomó vízszint helyreállítása után szűnt meg. Többféle szorítógáttípust alkalmaztak. A Szigetközben végleges jelleggel kiépített gát koronaszélessége 50—80 cm, 1 : 1 rézsűvel. A déli szakaszon az ellennyomó medencék túlnyomórészt két, esetleg három sor szélességű homokszákból készültek. Ahol erre mód volt, az árvíz alatt építettek — elsősorban Mohács alatt — gépi földmunkával is szorító-töltéseket, természetesen lényegesen erősebb szelvénnyel 1,5—2 m koronaszélességgel. Ugyancsak Mphács mellett készült egy kísérleti szakasz faácsolatra húzott fóliaterítéssel is, amely igen gyorsan és kis munkával felállítható, meg kell azonban oldani a faácsolat megtámasztását, mert a fa kitámasztó cölöpökkel nem szabad a fedőréteget áttörni. Előfordulhat, hogy a fedőréteg védelme érdekében nem várható meg, amíg a medence természetes úton telik fel vízzel, hanem azt mesterségesen kell szivattyúzással vagy szivornyával feltölteni. A Szigetközben ilyen beavatkozás szükségességét nem észlelték, a kazetták az áradással párhuzamosan teltek meg. A déli szakaszon azonban, ahol a szorítógátrendszert talaj törés ellen is alkalmazták, sor került a medencék mesterséges feltöltésére is. A végleges jellegű szorítógátrendszer fedőrétegének vízzárósága a kolmatációs folyamat kialakulásával is fokozható. Ehhez az szükséges, hogy a szivárgás iránya mindig egyirányú maradjon, tehát a medencében lévő vizet az apadás ütemének megfelelően el kell vezetni és nem szabad megvárni, míg az elszivárog a talajban. A Szigetközben próbálkoztak a medencék leszívásával, az erősen vízáteresztő talajon azonban a szivattyúzás nem volt eredményes és a kazettában mindössze 20—30 cm-rel tudták alacsonyabban tartani a vízszintet, mint a Dunában. A töltés alatti szivárgás csökkentésére — elsősorban műtárgyak környezetében — Pátria-lemezes lezárást is alkalmaztak. A lemezek hossza ezekben az esetekben elérte a 8, sőt 10 m-t is. Ilyen hosszú lemezeket nem gyártottak, hanem ezek a helyszínen kerültek bütüs illesztéssel öszszehegesztésre. A védekezés alatt természetesen nem mindig sikerült világosan szétválasztani az egyes jelenségeket, hisz azok a valóságban is sokszor összetett formában jelentkeztek. Ezért a védekezők mindazokban az esetekben, amikor kétséges volt egy-egy jelenség pontos meghatározása — helyesen — többféle módszer szerint védekeztek. A margittaszigeti töltésszakaszon például az ún. „nagy buzgár"-nél kezdetben a gát lába közelében jelent-