Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

4. Az 1965. évi dunai árvízvédelem tapasztalatai és a gátak megerősítésének kérdései - 4.1. Breinich Miklós: A dunai árvíz elleni védelem tapasztalatai és értékelésük

298 Breinich Miklós a zsákokat hibásan, folyamatosan rakták, ennek kedvezőtlen hatása azonnal jelentkezett és az átázási szint a védekezés környezetében megemelkedett (2. ábra). Jó! bevált a kőierhelés is mind szőnyeg szerűen, mind bordásán elhelyezve (3. ábra). A tapasztalatok szerint alkalmazása ott gazdaságos, ahol a kő víziúton szállítható és a kökirakás gépesítése biztosított, mert kézierővel rakva a homokzsákos védekezési mód egyszerűbbnek bizonyult. A maximális kősúly 100—120 kg körül választható. A védekezés kezdeti időszakában 200—300 kg-os darabokat is szállítottak, ez azonban még gépi rakodáshoz is sok, ezenkívül a megtámasztáshoz sem célszerű ilyen nagydarabokat alkalmazni. Sok helyen a kőterítést rőzsepokrócra helyezték, amivel kedvező eredményt értek el. Ahol erre mód nyílott, szűrőpadkaszerű töltésterítést is végeztek gépi földmunkával (4. ábra). Ez a módszer előnyös volt, mert a homokterhelés a később elvégzendő végleges töltésterítés magjául szolgált. Természetesen szó sem lehetett ezeken a szakaszokon az előírásszerű gyeptelepítési és alapozási munkák elvégzéséről, erre csak az árvíz levonulása után kerül2. ábra. Bordásán rakott homokzsákterhelés a bátai szakaszon Fig. 2. Ballasting with sand-bags placed in bars at the Báta levee section Bild 2 Rippenartig verlegte Sandsacklasten im Abschnitt von Báta