Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.5. Molnár N.-Vukovári A.: Árvízvédelem Baja környékén és a Margittaszigeten

234 Molnár N.— Vukovári A. ket mikor alkalmaztuk szivárgás gátlásra, s mikor az átázott töltés stabilizálására, természetesen éles határt vonni nem lehet. A védekezést igen nagymértékben hátráltatta, sőt az észlelést is igen megnehzitette, hogy május végétől június végéig majd mindennap esett az eső. Az eső következtében a töltés koronája órákra sőt esetenként napokra is járhatatlanná vált teherszállító járművek részére A kőanyag a dunabogdányi kőbányából vízi úton érkezett, de az I. árvédelmi szakaszon átrakodás szempontjából csupán egy alkalmas kikötőhely — Dunafalva község révkikötője (1460. folyamkilométer) — volt, ahol az uszályból úszó markoló daruval rakták gépkocsikra a követ és a töltés koronája volt az egyetlen út, melyen a kőanyagot a veszélyes szelvényekhez tovább tudták szállítani. A legnagyobb távolság 27 km volt. Ugyanilyen szállítási problémák voltak a homokzsák szállítása terén is, mivel a fakadóvizek miatt töltésközeibői anyagot kitermelni erre a célra már nem lehetett és ezt is csak távolról lehetett szállítani. A szállítási nehézségek mindkét vonatkozásban csak akkor oldódtak meg, amikor az egy-két vagonos kishajók számára a hullámtéri erdőn keresztül bejáró utakat vágtak, s ezáltal a védelmi anyagot közvetlen a veszélyes helyekre, bár átrakodással, de vízi úton sikerült eljuttatni. A töltés rézsűjén kilépő vizek mennyiségét a tetőzés előtt 1 nappal megmértük. Az egy fm-en kiszivárgó víz mennyisége 0,05 l/s volt, ami a tetőzés 4—5 napos tartóssága alatt többszörösére növekedett. 8. ábra. A veszélyes csurgások és buzgárok helyei a Margittaszigeten yig. 8. Sites of dangerous leakage and boils on Margitta Island Bild 8 Die Lage der gefährlichen Gerinne und Sandquellen auf der Margitta-Insel