Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.4. Karászi K.-Philipp I.-Zsuffa I.: Árvízvédelem a Duna középdunántúli szakaszán

218 Karászi К.

—Philipp I

. —Zsuffa I. A külső szakaszvédelmi központokban 1 szakaszvédelem-vezető és 2 helyettes irányított. Valamennyi gátőr járásban 2 műszaki dolgozó végezte a közvetlen irányítás munkáját. A legveszélyeztetettebb őrjárásokban ez a szám 8 főre is felemelkedett. Hidrometriai csoport. A védelem közvetlen irányítói mellett megfelelő segédszervezet teljesített szolgálatot. így a védelmi központban pénzügyi, munkaügyi, anyagellátási és szállítási, gépészeti és híradási, valamint hidrometriai csoport. E részlegek feladatai elnevezésükből adódtak. A hidrometriai csoport a szokványos előrejelzéseken és vízállás adatgyűjtéseken kívül hasznos szivárgási, átázási, töltésállapot változási megfigyeléseket is eszközölt. Munkáját a fellelhető legmodernebb eszközök és módszerek igénybevételével (fúrások, kémiai vízhozam mérések, geoelektromos berendezések) végezte és így a védmüvek viselkedésére, a várható jelenségek bekövetkeztére, a töltés állapot változásaira értékes adatokat szolgáltatott mind a védekezés során, mind a későbbi felhasználás céljaira. A védelemvezetés éâ a védekezésben résztvevő szervek kapcsolata folyamatos és zökkenőmentes volt. A védekezési munka irányítását a vízügyi szolgálat végig szilárdan kézben tartotta. Munkaerőbiztosítás. Jól bevált módszer volt a munkaerő biztosításának az a formája, hogy mintegy 700 fő fizikai dolgozót két központi szálláson (Szekszárd és Tolna) helyeztünk el, a szükséges szállítóeszközökkel együtt. így lehetett elérni e dolgozók meleg vacsorával való ellátását, tisztálkodási lehetőségük megteremtését, a napi munkára, s legfőképpen kritikus esetekben történő azonnali nagytömegű mozgatásukat. Egyszerűbbé vált munkaügyi, bérezési és egyéb problémáik intézése is. A védekezés kritikus időszakában egyébként mintegy 3500 fő dolgozott a védvonalakon, közöttük 110 fő honvéd és 500 fő idegen vállalati dolgozó. A védekező létszám zömét tehát, még a legnagyobb vész idején is, a vízügyi dolgozók adták, s ez a védekezés hatásosságának igen fontos tényezője volt. Anyagszükséglet biztosítás. Az anyagszükséglet biztosítását a védekező szervezet jól látta el. A szakaszvédelem-vezetőktől beérkezett felhasználási jelentések összesítése alapján a központi raktárkészletek feltöltése folyamatosan történt és így a kívülről jelentkező igényeket mindig ki lehetett elégíteni. Szállítás. A szállítás volt a védekezés egyik legnehezebb feladata. A keskeny töltéskoronák, megfelelő kitérők hiányában, alkalmatlanok voltak a kétirányú forgalom bonyolítására, csapadék esetén pedig teljesen megszűnt a koronákon való szállítás lehetősége. A vízi úton történő szállításnak nagy korlátja volt a hullámtéri erdő és az a körülmény, hogy csak kisméretű és kis befogadóképességű vízi jármű veket alkalmazhattunk. Mindezek miatt az éjszakai munka elsősorban a védanyagok beszállítására irányult, mert a nappali. maximális szállítási kapacitás egyedül nem tudta kielégíteni a beépítés szükségletét. A körforgalom, a szál-