Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965
2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon - 2.2. Gyalokay M.-Szolgay J.: Az 1965. évi dunai árvíz Csehszlovákiában
120 Gyalokay M. —Szolgay J. Négy nappal a gátszakadás után 40 mm csapadék esett le, ezért az utak 3 napig járhatatlanná váltak s így a munka szünetelt. Közben azonban a fáktól megtisztított hullámtéren a vízfolyás néhol 15 m-es gödröket mélyített ki. Itt zárótöltést építeni már nem lett volna célszerű és gazdaságos, ezért az elzárás tervezett nyomvonalát meg kellett változtatni. A kőhányással tervezett elzárás helyett először 7 uszályt sülylyesztette el a hullámtéren, amelyek az árvíz irányát a folyó felé terelték. Ezek védelme alatt földeszsákokból és teherautókon Dévényből szállított nagyméretű terméskövekből sikerült 671 m hosszú előtéri körtöltést építeni, és ezzel a befolyást lényegében elzárni. A kövekből és elsüllyesztett uszályokból álló elzárás július 5-én, azaz a gátszakadás utáni 18. napon készült el, akkor, amikor a csicsovi (csicsói) mércén a vízállás 115,17 m-ről 112,17 m-re szállt le, s a külső és belső vízszint közötti különbség 80 cm volt. Ezzel az elzárással azonban a víz további befolyását teljesen megakadályozni nem lehetett, mert a kövek közötti hézagokon még mindig mintegy 20 m 3/s víz jutott be a területre. Miután esetleges dunai vízállás emelkedéskor a vízmennyiség további növekedésével kellett számolni, szükséges volt a kövek közötti hézagokat mintegy 7200 m 3 földdel tömíteni és a töltést kissé megemelni. A teljes hullámtéri körtöltéshez tehát összesen 1300 teherautó kőre, 190 000 kaviccsal töltött zsákra, 9 uszályra és egyéb anyagra volt szükség. A gépi felszerelés 600 különféle gépjárműből, gépből, valamint 1500—1800 főnyi kiszolgáló személyzetből állott. 4. A vizek levezetése az elöntött területekről Az elöntött területre befolyt víz szintje a befolyás megszűnte után lényegében valamilyen dinamikus szinten megállapodott, ami a helyi körülményektől függött. Kezdetben az esés Csicsov (Csicsó) és Komárno (Komárom) között 3 cm/km volt. A későbbiek folyamán az általános esés eleinte csökkent, majd újból megnövekedett, amint a lefolyás a csatornamedrekre összpontosult. Átlagosan a területet mintegy 2 m magas vízréteg borította, de helyenként a domborzati viszonyok szerint változott. Az elöntött területen levő víz mennyiségének megállapítása, valamint az elvezetés tervszerű keresztülvitele céljából szükséges volt a vízköbtartalom megbízható kiszámítására. A befolyó vízmennyiség állandóan változott, ezért a befolyás állandó regisztrálása lehetetlen volt. A nem könnyű feladatot 1 : 5000 méretarányú, 50 cm-es rétegvonalakkal ellátott térképeken oldották meg. A számítás szabadon választott horizont feletti föld és víz köbtartalmának számításából állott, amelyek különbsége adta a területen levő víz köbtartalmát. A föld kubatúrája minden esetben azonos volt, a víz felszínét viszont a mindenkori dinamikus vízszint szerint — a napi belvízállások megfigyelése és bemérése alapján — számították.