Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon - 2.2. Gyalokay M.-Szolgay J.: Az 1965. évi dunai árvíz Csehszlovákiában

A dunai árvíz Csehszlovákiában 12 5 már kisebb árhullámoknál is százszámra voltak észlelhetők kisebb kráterek, melyek apró tiszta homokot hordtak ki a kavicsos altalajból. Ezen a tájon talaj törés még sohasem volt, mert jellemző, hogy a külvíz nyomása nagy területekre oszlik szét, s a kovicstalaj nagyobb szemcséi a kimosás ellen kellő ellenállást tanúsítanak, egymást tartják. Részletes helyi feltárás híján valószínűnek látszik tehát, hogy a gátszakadás helyén, a kavicsrétegek között, bizonyos szélességben finom szemcséjű anyag volt beékelődve, mely a víz állandó hidraulikus nyomása következtében lebegő állapotba került, és így könnyen kimosódhatott. Ezt a véleményt támogatják a lejátszódott további események is. A szakadás helyén, a töltés lábától mintegy 2 m-re, június 16—17-én éjszaka zavaros vízzel veszedelmes buzgár keletkezett, melyet reggel hajnalhasadáskor vettek észre. A buzgár elfogására 1 m magas körgátat készítettek homokzsákokból, amely reggel 8 órára lett készen. A buzgár kráterének nyílása ekkor már karvastagságú volt. Ugyanekkor — és még a szakadáskor is — erős zápor volt. A körültöltés befejezése után kis idő múlva kb. 9 óra körül, a körgáton kívül, újabb nagyobb forrás tört fel, melynek átmérője már mintegy 40 cm volt, s belőle sűrű zavaros víz ömlött ki. Ezt a buzgárt homokzsákokkal kísérelték meg terhelni, ill. betömni, ami természetesen nem sikerülhetett, mert a homokzsákokat a buzgár vize rögtön visszadobta. A víz a buzgárból eleinte 1 m, majd 2—2,5 m magasra szökött fel, nyílása állandóan bővült, mígnem a töltés alatt mintegy 5 m szélességű boltozatszerű üreg keletkezett. Ebből a víz erős sugárban ömlött. De ekkor már a vízfelőli oldalon is erős örvénymozgás volt látható, amely kis idő múlva oly nagy méretet öltött, hogy fákat tépett ki és sodort az átfolyásba. 10 óra 50 perckor ezután a töltéskorona is megtört, besüppedt, s a töltés mintegy 10 m szélességben lenyíródott. Fél órán belül a szakadás 77 m szélességre növekedett, melyet a gátcsonkokon később kőhányással állandósítottak. Az első gátszakadás, a patincei (patpusztai) szélessége 80 m volt. Itt a töltés alatti terepet kb. 6 m mélységben mosta ki a víz, míg a második gátszakadásnál, Csicsovnál (Csicsónál) kb. 12 m-re. A töltés magassága a terep felett Patincenál (Patpusztánál) 3 m, míg Csicsovnál (Csicsónál) 5 m, a koronaszélesség 7, illetőleg 6 m, és a töltés alapszélesség 26, illetőleg 29 m volt. A vízfelőli rézsűk 1:3, mentett oldaliak 1 : 2 hajlásúak voltak, és Csicsovnál (Csicsónál) még a töltés félmagasságáig érő 4 m széles kavics padka is volt. 3. A gátszakadás utáni állapot jellemzése Patincenél (Patpusztánál) a gát szakadásakor (becslés alapján megállapítva) 600 m

3/s víz ömlött ki a védett területre, míg Csicsovnál (Csicsónál) mintegy 1400 m

3/s. Ezek a mennyiségek a vízszínek kiegyenlítődése, illetőleg a Duna vízállásának apadása folytán fokozatosan csökkentek. A befolyás Patincenél (Patpusztánál) június 24-én szűnt meg/ Csi-