Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon - 2.1. Zettl Herbert: Az 1965. évi árvizek Ausztriában

108 Zettl Herbert A rossz időjárás folytatódott június első felében is, erre következett azután az időjárásnak kismértékű lecsendesedése. A havi csapsdékösszegek azonban júniusban egymagukban már nem lehetnek meghatározói a Duna vízgyűjtőjében csupán ekkor katasztrofálissá érő árvízi helyzetre, mert a csapadékösszegek csupán a wieni medencében és Burgenland északi részén tértek el szélsőségesen igen heves záporok következményeként a havi normális értékektől. A szövetségi állam területének legnagyobb részén a havi csapadékok csupán mérsékelten (100—200 %) haladták meg az átlagértékeket és egyes kisebb területeken, az átlagosnál kisebb csapadékok is előfordultak. A dunai árvíz kialakulására és tartósságára mértékadók voltak az intenzív csapadékok, és ezzel együtt a Dunának már a hónap kezdetén magas kiinduló vízállásai, valamint a magas hegységben oekövetkezett heves hóolvadás, mely a hónap második felében az erős hőmérséklet emelkedés következményeként keletkezett. Időrendben ezután, függetlenül a Duna ausztriai vízgyűjtőterületén előállott eseményektől, még meg kell említeni azt a két árhullámot, amelyek május 31-én és június 6-án lehullott heves csapadékok eredményeként — tehát ismét hat napon' belül — az ország keleti és délkeleti részein keletkeztek. Ennek során Burgenlandban a Rábca és az északi Rába vízállásai általában már nem érték el az áprilisi maximumokat, pl. a Rába Feldbach szelvényében a június 6-i második árhullám jelentősen meghaladta az áprilisi legnagyobb vízállást (L. 2. ábra). Junius 8. és 11. között, mindenekelőtt a Duna ausztriai vízgyűjtőjén, alacsony hőmérséklet mellett nagykiterjedésű és nagy intenzitású csapadékok hullottak, amelyek súlypontja fokozatosan nyugat felé tolódott és elérte a szomszédos bajorországi Duna vízgyűjtőt is. A különösen erős csapadék hatása a Rajna vidékére is kihatott, ahol június 10-én rendkívül nagy csúcsvízhozamokat észleltek. Jóllehet a magas hegységben az alacsony hőmérsékletek következtében ezeknek a csapadekoknak egyrésze egyelőre még hó alakjában visszamaradt, mégis — mindenek előtt a Duna nyugati mellékfolyóin — igen erős és meredek vízállás emelkedést idéztek elő, s ezek közül különösen ki kell emelni az Inn folyót, illetve annak alsó szakaszát. Az Inn folyó árhullámának találkozása a már különben is nagy dunai vízhozamokkal idézte elő a Duna osztrák szakaszán a legnagyobb vízállást, amely Linz szelvényében július 12-én 803 cm (kb. 6500 m

3/s), és Wien—

Reichbrücke szelvényében június 14—15-én 756 cm vízállással (kb. 2500 m

3/s) tetőzött. További nagy területre kiterjedő, bár valamivel kisebb hozamú csapadékok június 13-án és 14-én, valamint 16-án és 17-én kissé emelkedő hőmérsékletekkel a hóhatárt magasabbra szorították, melyek az Inn alsó folyásán június 15-én és 18-án két további másodlagos árhullámot eredményeztek. Minthogy ez az árhullám összetlálkozott a Duna bajorországi szakaszának főhullámával, amely ez alkalommal is — mint általában —, később, június 15-én tetőzött Passau szelvényében, az osztrák. Duna-szakasz vízállása ezekben a napokban csak kevéssé csökken. Június 20. körül Linzben, illetve június 22. körül Wienben úgy látszott, hogy a Du.na vízállása lassanként csökken, és megindul a tehermentesülés.