Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon

Az árvíz hidrológiai okai с s lefolyása 95 Az 1965. évi ismétlődő árhullámok azonban sokkal bonyolultabb viszonyok között alakultak ki. illetve vonultak le, mint a fentiekben említettek. Ezt tükrözi a Budapestnél jelentkezett hat árhullám előrejelzett és észlelt tetőzési értékeinek összehasonlítása. A XIII. táblázat az Engelhartszellből Bratiszlavára és Budapestre, Bratiszlavából Budapestre és Mohácsra számított előrejelzések hibáját is feltünteti. Ha az a) és b) részben az előrejelzések hibáinak átlagát és szélső értékeit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az Engelhartszellből Bratiszlavára számított előrejelzések igen jó eredményeket adtak, Budapestre és Mohácsra azonban még a bratiszlavai tetőzésből számolva sem adtak kielégítő eredményt. Az előrejelzéseket még külön számításokkal és a körülmények gondos mérlegelésével javítani kellett. A legfontosabb tényezők, melyek az egyes árhullámok előrejelzésénél figyelembe kellett venni, a következők voltak: a) A hótakaróban tárolt vízkészletből és esőzésből várható együttes lefolyás. b) Csapadékból vagy mércekapcsolatok alapján történő előrejelzéseknél a kárpát-medencei mellékfolyók vízhozama. c) A mellékfolyók rendkívüli méretű árhullámainak összetalálkozása a Duna árhullámával és hatásuk a tetőzések alakulására. d) Árhullámok egymásra futásából eredő — segédletben figyelembe nem vett — esésváltozások hatása. e) Töltésszakadások következtében beállott vízhozamveszteségek és hatásuk az árhullám további alakulására. A fellépő módosító tényezők számszerű figyelembevételére vízhozamváltozáson alapuló előrejelzési segédletet kellett alkalmazni. Az árvízi előrejelzési segédletből kapott tetőzési értékek és a vízhozamváltozáson alapuló folyamatos, naponkénti előrejelzési módszer együttes alkalmazásával határoztuk meg az egyes szelvényekre az árhullám alakját, illetve a vízállások naponkénti változását. A módszer alkalmazására a 14. ábra mutat be példát. A 15. ábrán és XIV. táblázaton június 15-én előrejelzett vízállásidősorokat a töltésszakadás nélkül számolt vízállásokkal hasonlítjuk össze. A két számított vízállásidősor eltérése nem haladja meg a számításoknál figyelembe vett tényezők meghatározásának együttes hibáját. A töltésszakadás hatására megváltozott vízjárás előrejelzését szintén a vízhozamváltozások áthelyezésének módszerével végeztük el. Az ismétlődő árhullámok során a március végén kialakult első engelhartszelli tetőzést június közepéig még mintegy 30 tetőzés követte. Az árhullámok egymásra futása következtében Bratiszlavánál már csak fele annyit, Budapestnél és Mohácsnál pedig csak 6 tetőzést lehetett megkülönböztetni. A XV. táblázat Budapestnél és Mohácsnál a kialakult 6 letőzésre kiadott előrejelzéseket mutatja be. Az első tetőzési előrejelzést általában Engelhartzell tetőzését követően adták ki. A következő napokon pedig a kiadott értékek finomításával közelítettek a valósághoz. A 6. árhullámra kiadott előrejelzéseknek nagy szóródását az időközben fellépő módosító jelenségek (a Vág árvízi hozama és a töltésszakadások) okozták, mellek-