Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965
2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon
Az árvíz hidrológiai okai с s lefolyása 79 növekedésnek megfelelően nőttek a vízhozamok is. A VI. 19-i mérésnél, amikor a vízállás lényegesen alacsonyabb volt, már csaknem azonos vízhozamot mértek, mint a tetőzésnél. A gátszakadás hatása a 17-e utáni napokban is tovább érvényesült. A szakadás feletti szakaszon az esésnövekedés állandósult, sőt valamivel még növekedett is és ennek megfelelően alacsonyabb vízállás mellett nagyobb vízhozamok vonultak le, mint szakadás nélküli viszonyok között. A medvedovi szelvényben az altalánosan ismert hurokgörbe fordított jellege tehát a gátszakadás következménye. A nagymarosi szelvényben később, a hatodik árhullám tetőzésének környezetében indultak meg a vízhozammérések. Ennek megfelelően az az áradó ágra adataink nincsenek, a hurokgörbének csak a tetőző és az apadó ága jelentkezik, mint az a 8. ábrán látható. Érdekes, hogy Nagymaroson a tetőzés környezetében végzett mérések eredményei az érvényben levő — és az 1954. évi árvíz alapján szerkesztett és elfogadott — vízhozamgörbe felett helyezkednek eL Ez a jelenség arra mutat, hogy a nagymarosi szelvényben magasabb vízállás mellett kisebb vízhozamok vonultak le, mint 1954-ben. Ha figyelembe vesszük az előző fejezetben tárgyalt és a vízállások alakulására vonatkozó megállapításokat, természetes, hogy az 1965. évi hatodik árhullám hurokgörbéje az érvényben levő vízhozamgörbe felett helyezkedik el. Ennek oka egyrészt a gátszakadások hatása, másrészt az, hogy a nagymarosi szakasz már a Budapest alatti szakaszon bekövetkezett duzzasztások hatása alatt állt. A nagymarosi hurokgörbe csak alátámasztja ezt a megállapítást és felhívja a figyelmet arra, hogy a rendkívül magas vízálláshoz nem tartozott rendkívül nagy vízhozam. A budapesti mérési adatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az árvíz ideje alatt mért hurokgörbe teljes egészében szintén az érvényben levő vízhozamgörbe felett helyezkedik el. Itt is hasonló jelenség állt tehát elő, mint Nagymaroson, vagyis magas vízálláshoz viszonylag alacsonyabb vízhozamok tartoznak. Mivel a jelenség hasonló a nagymarosihoz, a kiváltó okok is szükségszerűen azonosak. Rendkívül érdekesek a Baján végzett vízhozammérések eredményei. A 8. ábrán látható, hogy az összes vízhozammérések pontjai a jelenleg érvényben levő vízhozamgörbe felett helyezkednek el, ugyanakkor azonban nem alakult ki a jellegzetes hurokgörbe. Az összetartozó vízállás-vízhozam értékek az időben nem szabályosan, hanem rendszertelenül változnak, bár a vízhozamok a vízállás növekedését általában követik. A tetőzés környezetében levő vízhozammérések szórása mind a mérési hibákkal, mind pedig a jugoszláv szakaszon bekövetkezett szakadások által okozott esésváltozásokkal magyarázhatók. A tetőzés alatt levő rendszertelenül változó értékek viszonylag nagy tartományt ölelnek fel, az ingadozás 6—800 m 3/s között játszódik le. Valószínű, hogy a mérési szelvény kedvezőtlen volta is hozzájárult a rendkívül nagy szóródáshoz.
