Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon

Az árvíz hidrológiai okai с s lefolyása 59 Június első napjaiban Közép-Európában szárazabbra fordult az idő. Két-három nap után azonban a Duna-medence időjárása ciklonális irányítás alá került és június 8—11-e között több mint 100 mm csapadék hullott. Ebből a nagy csapadékból kialakult árhullám már Dunaremeténél utolérte a május végén elindult árhullámot. Súlyosbította a helyzetet a június 13—14-én hullott csapadék és a Vágón bekövetkezett nem várt ütemű vízállásemelkedés. Ezeknek a tényezőknek együttes hatására kialakult hosszan tartó árhullám Gönyü alatt az eddigi legmagasabb jégmentes árvíz tetőzéseit is jóval meghaladta (lásd VI. és VII. táblázatot). A magyar-csehszlovák közös Duna-szakasz balpartján június 15., ill. 17-én töltésszakadások voltak, melyeknek hatására a tetőzések alacsonyabb szinteken következtek be. Az árvíz szakadás nélküli tetőző szintjének, a vízállások alakulásának kérdésével foglalkozó számítások eredményeit a II. 7. fejezetben tárgyaljuk. Június második felében magasnyomású képződmény alakult ki Európa felett. A légköri labilitásból eredő nagyobb záporok csak kis területekre korlátozódtak. Az ekkor hullott csapadékok a magyarországi szakaszon már csak az apadás ütemét csökkentették. Az árvizet követő július és augusztus hónapok időjárása változékonyságával tűnt ki. Július hónapban az átlagot valamivel meghaladó, augusztus hónapban pedig átlag körüli csapadékösszegek voltak. A tetőzés utáni apadás — közvetlen a szakadások utáni rövid időszaktól eltekintve — igen vontatott volt. Budapestnél az 500 cm-t csak július végén, Mohácsnál a 700 cm-t pedig csak augusztus közepe felé érte el a vízállás. 2. A téli hó és a tavaszi csapadékviszonyok, mint az árvíz előkészítői Az 1965. március 31-én készült összehasonlítás képet ad az első árhullám nagyságáról. a) 1956 és 1965 tavaszán kialakult első árhullám a budapesti szelvényben a III. táblázat szerinti vízszállítást eredményezte. b) Az 1965. március 31-i állapotot tekintve a hóban tárolt vízkészlet a budapesti szelvényre vonatkoztatva mintegy 70 víz mm-t tett ki, szemben az 1956-ban levonult árhullám után maradt 10 víz mm-rel. Átlagos lefolyási viszonyokat tekintve a becsült 70 víz mm-nek mintegy 40%-ára, 25—30 víz mm lefolyására lehetett számítani a továbbiakban. Ez azt jelentette, hogy az első árhullám levonulásával a hóolvadásos árhullám veszélye még nem szűnt meg. Leszögezhetjük azonban, hogy a tél végi nagy hóf elhalmozód ás sem március második felében, sem a későbbi időben nem jelent közvetlen árvízveszélyt. A télvégi nagy hó jelhalmozódás és a magas tavaszi középvizek között található szoros statisztikai kapcsolaton túl az árhullámok alakulásában egyértelmű összefüggés nem mutatható ki. Rá kell itt mu-