Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon

24 Dégen Imre jedt ki. A tiszai töltésrendszer ily módon viszonylag egységesebb és átfogóbb tervek szerint épült, míg a dunai lényegében a szakaszosan, nem egységes terv szerint épült árvédelmi vonalak összekötése útján jött létre. A Duna-menti töltések biztonsági hiányaira utal az is, hogy míg a Tisza átlagos árvédelmi töltésszelvényeiben folyóméterenként 130 m

3 föld van beépítve, a Duna-menti átlagos töltésszelvényekben folyóméterenként csak 70 m

3-nyi földtömeg védi az ártereket az árvizek elöntése ellen. Még nyilvánvalóbb a dunai töltésrendszer elmaradottsága, ha figyelembe vesszük, hogy a töltések koronája 317 km hosszban — a töltéshosszak 52%-án — az előírt szintnél 30—150 cm-rel alacsonyabb, az 1050 km hosszúságú Tisza-menti töltéseknél pedig ugyanakkor csak 250 km hosszban, tehát a teljes töltéshossz 24%-án mutatkoznak 30—100 cm közötti magassági hiányok az előírt magassági biztonsághoz mérten. Emellett a Duna magyarországi szakaszán az árvizek szintjénél mélyebben fekvő területek talaja csaknem kivétel nélkül jó vízvezető kavicsos homok és homokrétegekből áll, melyeket általában kis vastagságú vízzáró fedőréteg takar. Emiatt a védvonal állékonyságát a töltés alatti bonyolult és veszélyes szivárgási jelenségek különösen kedvezőtlenül befolyásolják, szemben a tiszai töltésekkel, amelyeknél a vízzáró fedőréteg általában kötöttebb talajú, vastagsága kielégítő és szivárgási ellenállása is nagyobb. Az 1954. évi szigetközi árvízkatasztrófát és az 1956. évi jeges árvizet követően jelentős munkát végeztünk a dunai árvízvédelmi rendszer megerősítésére. Az ármentesítési munkák súlypontját ide helyeztük át. Az elmúlt 10 évben árvízmentesítésre és folyószabályozásra 1,5 milliárd Ft-ot fordítottunk. Ennek számottevő részét a Duna-menti töltések erősítésére és a dunai folyószabályozásra használtuk fel. A dunai töltések árvízvédelmi biztonságát 9 millió m

3 föld beépítésével növeltük, főleg a Szigetközben és a Budapest alatti szakaszon. A Duna-völgyi ármentesítés évszázados elhanyagolásának következményeit azonban ilyen rövid idő alatt nem lehetett megszüntetni. Az 1965. évi árvíz rendkívüli méretei mellett a dunai töltésrendszer biztonsági hiányait figyelembe véve különösen kiemelkedik a védekezés eredményességének jelentősége. Az 1965. évi dunai árvédekezés a korszerű árvédelmi eljárások és a magyar árvízvédelmi szervezet kiemelkedő erőpróbája, s egyben az árvízvédelemmel kapcsolatos ismeretek gyarapításának nagy iskolája volt. 2. Az árvédelmi művek Ahhoz, hogy az árvízvédekezés tapasztalatait röviden áttekintsük, mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a dunai töltések méretei nem kielégítőek, általában az építésükre felhasznált föld anyagától és az altalajtól függetlenül 4 méter koronaszélességgel, a vízfelőli oldalon 1 : 3, a mentett oldalon 1 : 2 hajlású rézsűvel készültek. A töltések anyaga nagyrészt a hullámtérben található ártéri iszaprétegekből került ki, de vannak