Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon

AZ 1965. ÉVI DUNAI ÁRVÍZ ÉS ÁRVÍZVÉDELMÜNK FEJLŐDÉSE DÉGEN IMRE 1 A Duna Európa második legnagyobb folyója, a Duna-menti népek országútja. Ősidők óta vonzotta az emberi településeket, termékenyítő hatással volt a partjai mentén élő népek sorsára, kultúrájára, kapcso­lataik alakulására. Bár a Duna hosszúságát tekintve a Föld 20., a vízgyűjtőterület nagyságának sorrendjében 25., évi átlagos vízhozamát tekintve pedig ugyancsak 25. folyója, nemzetközi jelentőségét figyelembe véve azonban a Föld minden folyója közül kimagaslóan a legelső. A Fekete Erdőtől a Fekete-tengerig hömpölygő hullámai 8 ország partjait mossák, további 3 országból viszi még magával kisebb folyók, patakok vizét a tengerbe, s népeket, országokat összekötő szerepénél fogva a népek barátságának és békés együttélésének szimbóluma lett. Ez a hatalmas, 2900 km hosszú folyó, mely Európa területének 8%-át kitevő térségből gyűjti össze vizét, elsőrendű nemzetközi víziút, gyárakat, aszályos földeket, városokat és falvak százait táplálja éltető vizével, 35 000 megawattnyi gazdaságosan hasznosítható energiakészle­tének mind nagyobb része alakul át villamosenergiává az egymás után épülő vízierőművek sorozatában. Am a Duna nemcsak jótékony és termékenyítő hatással van a mellette élő népek életére, hanem igen sokszor — egyedül a múlt század eleje óta 36 alkalommal, a XX. század­ban pedig 16-szor — sújtotta árvizeinek elöntésével a partmenti tájakat, sok emberéletet követelt, hatalmas károkat okozott. Az egyre fejlődő és mind nagyobb biztonságú árvízvédelmi rend­szer ellenére a Duna árvize még ma is gyakran veszélyezteti az árvíz szintjénél alacsonyabban fekvő folyómenti, nagy kiterjedésű területeket. Az árvédelmi rendszer tökéletesedése, biztonságának növekedése követ­keztében viszonylag ritkábban fordulnak elő gátszakadások, és egy-egy gátszakadáson kiömlő árvíz elöntése mind kisebb területre korlátozható; de a termelés, a települések, a kultúra fejlődésével az elöntött területen az árvizek mind nagyobb károkat okoznak. A Dunán — melynek 817 ezer km 2-nyi kiterjedésű hatalmas és változatos vízgyűjtőterülete a Bajor Felföldtől kiindulva, az Alpok vo­nulatának vidékeit, a Kárpátok medencéjét foglalja magában, délen 1 Dégen Imre oki. mérnök, az Országos Vízügyi, Főigazgatóság vezetője, az 1965. évi dunai árvíz idejen az árvízvédelem kormánybiztosa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom