Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Csermák Béla: Hidrológiai adatgyűjtés-adatfeldolgozás a vízkészletgazdálkodás igényeire tekintettel

60 Csermák Béla 5. Vízminőségi utalások A mennyiségi viszonyok tárgyalását követően érintőlegesen kitérünk még egyes minőségi kérdésekre is, abból az alaphelyzetből kiindulva, hogy mit vár a készletgazdálkodó a víz minőségi viszonyainak feltárójától. Mindenekelőtt azt, hogy a készletgazdálkodás alapját képező vízgazdálkodási mérleg teljessége biztosítható legyen. A vízgazdálkodási mérleg kidolgozása során a víz mennyiségi és minőségi jellemzői nem választhalók el egymástól; az esetek nagy többségében egyformán döntő jelentőségűek, és ezért a mérlegben együtt kell őket vizsgálni. így történt ez pl. a Vízgazdálkodási Kerettervben is. Ahol a mérlegkészítés ilyen módszere nagyon bonyolult, és a mérleg áttekinthetőségét rontaná, ott először a mérleg mennyiségi részét állítják össze; utána ezt felülvizsgálják, hogy kielégíti-e a minőségi követelményeket is. Ha igen, akkor a mérleget elfogadják. Ha nem, akkor a mérleget a vízminőség figyelembevételével és műszaki-gazdaságossági vizsgálat alapján ki kell egészíteni. Lényegileg ezt az utat követjük a Vízkészletgazdálkodási Évkönyvekben;; de a legtöbb országban is kb. ez a helyzet. E feladat megoldása mind a vízigények, mind a vízkészlet terén lényeges jeltételek kielégítését követeli. A vízhasználatok vízminőségi követelményeit a szakemberek ismerik. Az irányt mutató szempontokat a KGST tagállamok Vízügyi Vezetőinek Értekezlete 1963. júniusi, moszkvai ülésén elfogadott „Egységes vízminőségi kritériumok és normák, valamint osztályozásuk elve" c. ajánlás tartalmazza. Ami a vízkészlet minőségi viszonyainak ismeretét illeti, már több a tennivaló azért, hogy a mértékadó biztonság (biztosítottság) követelményeit nem csak menynyiségi, hanem minőségi viszonylatban is kielégíthessük. Ha pl. azt mondjuk, hogy egy vízhasználat vízigényét x %-os tartóssággal biztosítani kell, akkor az időszak kb. x %-ában sem mennyiségi, sem minőségi hiányosságok nem lehetnek. A követelmény merevségének kb.-vel való lazítása azzal indokolható, hogy a mértékadó biztonság kritériumát gyakorlatilag csak a mennyiségi adatok mérlegelésével állapították meg. Az iparban pl. annak a figyelembevételével határozták meg az egyes iparágakra, üzemegységekre a mértékadó biztonság normatíváját, hogy vízhiány esetén mekkora kár jelentkezik. A vízhiány okozta kár gazdasági jelentősége szerint az alábbi fokozatokat szokás felállítani: a) Az üzem nemcsak leállni kényszerül, hanem a berendezése is károsodik (pl. kohó). b) Más üzemek egész sorát is kár éri (pl. hőerőmű). c) Az üzem termelése csökken. d) Fokozott víztakarékossággal elérhető, hogy a termelés nem csökken, csak az önköltség emelkedik átmenetileg. Könnyen lehetséges, hogy — tartóssági értékben kifejezve — egy bizonyos minőségi eltérés kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb következményekkel jár, mint ugyanezen tartósságú eltérés a mennyiség (vízhozam) terén. A feladat elvi megfogalmazása egyszerű; a készlet mennyiségi és minőségi adatainak a mérlegbe való beépítése már távolról sem az (nem is beszélve az életben való megvalósításról). Hiszen ez azt jelenti, hogy nemcsak a vízhozamokról,