Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Csermák Béla: Hidrológiai adatgyűjtés-adatfeldolgozás a vízkészletgazdálkodás igényeire tekintettel

Hidrológiai adatgyűjtés 57 Mindenkiben felmerülhet az a gondolat, hogy ha közvetlenül mérhető a vízgazdálkodási mérleg-egyenlege, akkor mi szükség van erre a fáradságos kitérőre. Ennek az oka az, hogy a közvetlenül meghatározható mérleg-egyenleg pillanatnyi érték, aminek nagyon szűk a használhatósági köre. Hiszen csak azt mutatja, hogy a múlt egy bizonyos időpontjában a vizsgált szelvényben mennyi vízfelesleg volt, illetve kiszáradt a vízfolyás, tehát valószínűleg kisebb-nagyobb vízhiányok jelentkeztek. Az adatok származásának az elemzése nélkül ennek alapján még egy inhomogén adatsor sem állítható elő, mert csak a mérések időpontjában meghatározott értékekről van tudomásunk, és nem ismerjük ezen eredő értékek természeti vagy mesterséges kialakító tényezőit; jóformán semminemű következtetést sem tudunk levonni a jövőre, vagyis alapvető célkitűzésünknek nem tudunk eleget tenni. 3. A számbavétel megbízhatósága A vízhozamviszonyok megismerésére irányuló hidrológiai és azt kiegészítő adatgyűjtés néhány fontos részének áttekintése után érintenünk kell az ezirányú tevékenység valószínű, illetve várható megbízhatóságát. A kellő gonddal végzett vízhozamméréseket kb. 5% hiba terheli. Részletesen és folyamatosan tanulmányozott vízfolyásainkon a vízállásészlelés és a vízhozamgörbe alapján meghatározott, s a szelvényen ténylegesen átfolyó vízhozam között havi, még inkább évi átlagértékeknél ±10%, napi, illetve pillanatnyi értékeknél pedig kb. ±20% eltéréssel kell számolnunk. A természetes állapol előállításának pontossága a mesterséges beavatkozások ismeretének a. megbízhatóságától függ. Tudjuk, hogy az öntözővízigény-normákban szereplő értékeknek helyenként és időnként csak egy töredekét használják fel egyes gazdaságaink; tudjuk azt is, hogy az érdekelt vízhasználók statisztikai adatszolgáltatásait elsősorban nem véletlen jellegű, hanem szabályos hiba terheli (annak megfelelő előjellel, hogy az adatszolgáltatók hogyan remélik érdekeiket jobban szolgálni). Nem ritka tehát, hogy a vízigény, illetve használt- és szennyvíz mennyiségének a megállapításakor 100%-on felüli hibát vétünk, aminek folyamányaképpen a természetes vízkészlet meghatározása is labilis feladat. Megoldást csak a nagyfogyasztók és a típus-fogyasztók vízfogyasztásainak és vízvisszaadásainak a mérése jelenthet. 4. A vízhozamadatok feldolgozása A vízkészlet-gazdálkodás szempontjából lényeges vízhasználatok és vízimunkálatok folyamatos nyilvántartása alapján mód nyílik a vízhozammérések eredményeinek rendszeres javítására és ezzel a homogén természetes (vagy tartósan ugyanazon mértékben befolyásolt) állapot megközelítésére, vagyis a természetes állapotot többé-kevésbé tükröző napi vízhozam-nyilvántartás készítésére. Több évtizedre visszanyúló (tehát reprezentatívnak elfogadható) és homogén (azaz kb. a természetes állapotnak megfelelő) vízhozam-nyilvántartás alapján a gyakorlat kívánta (átlag- szélső, és különböző gyakoriságú, tartósságú, illetve előfordulási valószínűségű) értékek évi, havi és dekád viszonylatban statisztikai módszerekkel meghatározhatók.