Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.

1 44 Orlóczi — Szászhelyi — Kienitz — Ballá — Szük — Karcagi talajok mélyművelésére alkalmas altalajlazítókkal üzemeink egyáltalán nem rendelkeznek. Igen kívánatos lenne, hogy az ipar mielőbb foglalkozzon megfelelő altalajlazítók gyártásával. Az említett objektív üzemi adottságok ésszerű mérlegeléséből következik, hogy a közeljövőben sem számolhatunk az eddigieknél lényegesen nagyobb területen ún. mélyen művelt talajokkal. Néhány szóban foglalkoznom kell a műszakiak által javasolt vetésterv módosításával. Mindenekelőtt meg kell említenem, hogy bár a felvetés helyén való, az üzemek ennek végrehajtására — az igen sokoldalú felsőbb intézkedések miatt — képtelenek. Például szolgáljon erre az 1965. évben belvízsújtotta vetetlen területek esete. E területeket — a kukorica érési idejének kitolódása miatt — csaknem minden üzem őszi kalászosokkal vetette be — elsősorban felsőbb szervek utasítására. Nyilvánvalóan legtöbb kár éppen a bevetett területek esetében jelentkezik, azonban az esetenkénti üzemi és egyéb kényszer miatt ezen területeknek ily módon történő hasznosításától eltekinteni nem lehet. Általában e kérdéssel csak olyan gazdaságokban lehet foglalkozni, melyek magas és mélyfekvésű területekkel egyaránt rendelkeznek. Azokban az üzemekben, ahol a terület nagyobb része mélyfekvésű, ilyen javaslattal élni nem lehet. Rét-legelőink általában rossz vízgazdálkodású talajokon terülnek el, melyeknek vízelnyelő képessége jóval kisebb a csapadékintenzitásnál. A felső 5—10 cm-es talajréteg telítődése után már felszíni vízállások keletkeznek. Az összegyűlő víznek a talaj mélyebb rétegeibe történő lehatolásához hosszabb időre van szükség, ezért célszerű a felszíni vizek elfolyását sáncolással megakadályozni. E talajoknál rossz vízgazdálkodásuk mellett fennáll a felső vízzel telített 10—15 cm-es talajréteg gyors megfagyása, ami a további beszivárgást beszünteti. Ezért tavasszal a területen összegyűlt víz elvezetésével mindaddig várni kell, míg a talaj fagya kienged, hogy az minél mélyebben beázzon, illetve minél több vizet tudjon tárolni. Általában a legelőn visszatartott víz csak akkor okoz a növényállományban károsodást, ha az már kezd felmelegedni, illetve lia a víz hőfoka meghaladja a +10—12 C°-ot. Ez esetben a visszatartott felületi vizek gyors elvezetéséről gondoskodni kell. E módszer bevezetésével — különösebb ráfordítások nélkül — nemcsak a talaj beázási mélységét és a legelő hozamát növelhetjük, hanem a kora tavaszi belvíz elhárításában is jelentős segítséget nyújthatunk. A felszíni vizek visszatartásával megóvhatjuk a nagyobb termelési értéket produkáló szántóföldjeinket a káros vizek elöntésétől, mivel a későbbiek során a belvízlevezető hálózatok rendszerint már nem annyira túlterheltek. Természetes, hogy a vízrendezés gyökeres megoldása hosszabb időt igényel» de addig is ésszerűen ki kell használnunk a jelenlegi állami és üzemi adottságokat, hogy az eddigi belvízjárta területeket, illetve az igen tetemes károkat lecsökkenthessük. Ehhez azonban a műszaki és a mezőgazdasági dolgozóknak az eddigieknél szorosabban kell együttműködniük s egymást kölcsönösen segíteniök. TAKÁCS LAJOS (Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság): A Körösvidéki VÍZIG területén a belvízjárásosabb 1956 és 1963 években a szivattyúknak csak mintegy 65%-a volt üzemben tartósabban a felszíni vizek levezetésének hiánya miatt. Ennek oka pedig a csatornahálózat szívóágainak elégtelenségében, illetve elhanyagoltságában keresendő.