Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

556 Perényi Károly épült. 3,4 milliárd m

3-es tározója tervszerint 145 000 ha öntözésére szolgáltat vizet, kezdetben 20 000 ha-t öntöznek. A gát segítségével a környező termékeny területet mintaövezetté kívánják fejleszteni. A gát villamos energiát egyelőre Andiesk, Dezful, Ahwaz, Korramsár, Abadan és több más község részére biztosít. A gátat 1963 márciusában avatták fel. Érdemes a 3első jelentősebb gát fontosabb adatait összehasonlítani (II. táblázat). Fontosabb megépült vízügyi létesítmények még a Sahnaz, Zahak (6), Kohak (7), Karke (8), Bampur (9), Golpajegan (10), Band-e Amir (11), és a Sanabkareh gátak és a Kohrang alagút (5), építés alatt állnak a Szangar-Szavar (13), Dorudzan (14), Latian (15) gátak és a Fűmen alagút (16). A 4. ábrán 16 — 32 számmal jelölt gátak tervezése folyik. A gátak építése után nagy feladatot jelent a második ütem, a hasznosítás, az öntözések és az ipari üzemek telepítése. Î). Felszínalatti vizek, kutak és karizek Az ország 20 területegységén folytattak kutatást a felszínalatti vizek — elsősorban mezőgazdasági — hasznosítására vonatkozóan. Legjobban előrehaladt az Azerbajdzsán, ivazvin, Karadzs, Sahriar és Yaramin területek felaolgozása. Eddig 14 területet tártak fel, különböző mélységben. A Kazvini területen is — melyet a magyar vízügyi delegáció a helyszínen is megtekintett — elsősorban a felszínalatti vizeket kívánják hasznosítani. Mintaterület lenne. Átlagos évben felszínalatti kitermelhető vízkészlete 360 millió m

3-re tehető. Eddig 374 kutat fúrtak a területen, ebből 72 kutató, 302 termelő kút. Utóbbiak 200 millió m

3 vizet szolgáltathatnak évenként, a 7 hónapos mezőgazdasági hasznosítási idényben 110 millió m

3-t tudnak kitermelni. A kettő közötti különbség fontos tartalék. További tervet valósítanak meg, melynek keretében 350 nagymélységű és 41 kismélységű kutat építenek. A kazvini síkság 800 millió Riálos rendezése során mintegy 5 millió dolláros költséggel 375 000 ha öntözését valósítják meg, igen rövid idő alatt. A kutakra helyezett szivattyús gépcsoportok villamosítása — a gátak, vízerőművek és elektromos távvezetékek rohamos megvalósításával — mindinkább megoldható. A víz m

3-re eső költség- és energiaigénye előreláthatóan csökkenni fog. Jelenleg pl. Kazvinban az elektromos energia ára 1,28 Riál/k\Vó, a víz m

3 ára 0,45 Riál. Á kutas vízellátásnál a szivattyúzás vízdíját különbözőképpen számítják. A leggyakrabban a kiömlő cső nyílásának mérete szerint fizetnek óránként, főszezonban többet, mint máskor. Egy-egy kútból 50—100 ha-t öntöznek. A nyugvó vízszin néha igen mélyen van a terepszint alatt 25 — 200 m-re. A vízhozam igen változó, általában 40—400 m

3/óra. Nagy vízhozamot tudnak biztosítani mészkőben létesült, vízszintes galériás kutakkal. A korszerű felszínalatti vízkitermelést újabban a csőkutak százai végzik. Készítésükre elsősorban az ütve-működő berendezéseket alkalmazzák. Gyakran az artézi és talajvízkutak kialakítását, szűrőzését nem szakszerűen végzik. így küldöttségünk egy esetben tanúja lehetett annak a ritka eseménynek, mikor a 4 nappal korábban még jól működő pozitív artézi kút 1 óra leforgása alatt tönkrement (8. ábra). A négy jellemző tünet (a képek nem cserélődtek össze !) alá rajzoltuk a kút alján, 180 m mélységben feltételezhető körülményeket. A felszínalatti vizek hasznosításának különösen akkor van nagy jelentősége, amikor — és ez igen gyakori Iránban — különösen aszályosak az évek. így pl. 1964ben a Golpajegan tározó teljesen üres volt. Vízgyűjtőjére a szokásos 200 mm évenkénti csapadék helyett csak 12 mm hullott. 200 napig folyamatosan egy csepp csapadék sem volt. A tározót tápláló Golpajegan folyó 500 l/s kisvízhozama 100 1/s-ra csökkent. Az iráni vízért való több-évezredes harc megértéséhez fontos megismerni a felszínalatti vizek kitermelésének ősi, rendkívüli érdekességű, egyedülálló és szellemes megoldását is, a karizeket, vagy más néven kanátokat. Az Achamenidák birodalma idejétől alkalmazzák egyes irodalmi források szerint. Kétségtelen perzsa eredetére utal pl. az, hogy az afrikai tuaregek a saját nyelvükön a karizeket „perzsa munká"nak nevezik. A nagy városok alakulása és a birodalmak alapítása e zseniális vízbiztosítás nélkül lehetetlen lett volna. Szinte minden új kariz új falu alapításához vezetett. Városok több kariz összefolyásánál keletkeztek. így Teherán vízellátását is korábban a város-