Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.

1 42 Orlóczi — Szászhelyi — Kienitz — Ballá — Szük — Karcagi 7. HOZZÁSZÓLÁSOK A SZEGEDI BELVÍZVÉDELMI ÉRTEKEZLETEN ELHANGZOTT ELÖADÁSOKHOZ DR. M1HÁLYFALVI ISTVÁN (Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet): Közismert, hogy egyaránt káros mind a talaj túlzott nedvességgel való telítettsége, mind pedig annak a kívánatosnál kisebb nedvességtartalma. Különösen káros és jelentős termelési kiesést okoz a talajnak időszakos elöntése. Az utóbbi, átlagosnál jóval csapadékosabb évek következtében — különösen az Alföldön — jelentős területek kerültek víz alá. Az okozott károk csökkentése érdekében feltétlenül indokolt a belvízveszély elhárításának megoldási lehetőségeivel behatóan foglalkoznunk, annál is inkább, mivel ezen sokoldalú problémakör részletes elemzésére, megvitatására ezideig még nem került sor. Az eddigi tapasztalatok szerint e téren hathatós változás csak az esetben várhaló, ha mind állami, mind üzemi téren együttes erőfeszítések történnek. Az elhangzott előadásokból úgy tűnik, hogy a műszaki szakemberek a belvízkár elhárításában az üzemi tevékenységet esetenként a műszaki tevékenység elé helyezik. Megítélésem szerint a belvízveszély elhárításának sikere elsősorban a műszaki beavatkozástól függ, természetesen az üzemen belüli helyes ténykedések biztosításának feltételezésével. Nem vitás, hogy a felszabadulás óta a belvízlevezető hálózatunk bővülésében jelentős a fejlődés. Ez azonban nincs arányban az öntözött területünk növekedéséve], jóllehet az öntözött terület kiszélesítésével egyidejűleg fokozódott a belvízveszély is. A sokévi tapasztalatok szerint pl. Szolnok megyében a Villogó és a Kakat lecsapoló rendszerek, melyek nagyobbrészt mélyfekvésű és öntözött területek felesleges vizeinek elvezetésére lennének hivatva, még közepes csapadékú években sem képesek az általuk uralt mintegy 348,5, illetve 311,4 km

2 nagyságú területről -a felszíni vizeknek 15-—20 napos elvezetésére. Az említett két rendszer esetében is különbséget kell tennünk a csatorna elején és végén gazdálkodó üzemek belvízkárosodását illetően. Amíg az említett terület északi végén gazdálkodó üzemek jóval kisebb mértékben szenvednek a vízkártól, addig a déli részén elterülő üzemeket lényegesen nagyobb mértékű károsodás éri. Ezeknek sok esetben nemcsak a saját területükön keletkező belvíz elvezetéséről kell gondoskodnia, hanem a csatornából kiömlő vízzel is számolniok kell. Termelési, de népgazdasági szempontból sem lehet egyetérteni a belvízveszélyeztetett területeknek heteket igénylő víztelenítésével. Az ez évi tetemes belvízkár arra int, hogy annak elhárítása, illetve csökkentése érdekében a meglevő lecsapolccsatorna-rendszerek karbantartására és főként azok bővítésére az eddigieknél nagyobb gondot, illetve összeget kell fordítani. Emellett a szivattyú kapacitást is növelni kell, főként azokon a területeken, ahol a terepszint általában alacsonyabb, mint a belvizcsatorna üzemi vízszintje. A jövőbeni munkák ütemezése érdekében pontos felmérés szükséges a belvízveszélyeztetett területek hasznosításáról. Nyilvánvalóan másként bírálandó el a nagyobbrészt legelőterületeket érintő belvíz elöntés és másként a nagyobbrészt szántóterületek belvízmentesítésének megoldása. Tehát összességében a VIZIGeknek a jövőben jobban fel kell késziilniök a belvíz veszélyeztetett területek men-