Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

4. füzet - Horváth Imre-Pásztó Péter-Szabó László: Az átfolyási vizsgálatok újabb szempontjai

Az átfolyási vizsgálatok 501 V. táblázat F.gy hosszanti átfolyású olajfogó kismintájának áramlástani vizsgálata során a medence hosszának felezősikjában vett vízminták hőmérséklete és sókoncentrációja 1. kísérlet 2. kísérlet 3. kísér et A mintavé11-20 perc között kísérlet előtt 33-37,5 perc között kísér et előtt 34—41 perc között tel mélysége hőmérséklet töménység hőmérsék.et töménység hőmérsék.et töménység hőmérséklet töménység hőmérséket töménység cm c° gr/l C° gr/l C° gr/l C° gr/l C° gr/l 5 — — 8,2 0,21 8,8 0,58 8,9 0,24 9,1 1,03 10 9,1 0,92 8,0 0,21 8,0 0,61 8,1 0,24 8,2 1,07 15 9,5 1,45 7,9 0,20 7,9 0,58 7,5 0,24 8,0 1,10 20 8,3 1,71 7,5 0,21 7,5 0,58 7,4 0,24 7,9 1,12 25 8,2 1,81 7,5 0,21 7,5 0,62 7,2 0,24 8,0 1,12 30 8,0 1,87 7,2 0,21 7,5 0,59 7,2 0,24 7,7 1,11 35 9,0 1,89 7,5 0,21 7,5 0,59 7,2 0,24 7,9 1,10 fenék 8,5 2,05 7,5 0,21 7,5 0,58 7,1 0,25 8,0 1,10 Az előzők szemléltetésére az V. táblázatban egy hosszanti átfolyású olajfogó kismintájának áramlási vizsgálata során — egyes kísérleti változatoknál — a medence hosszanti felezősíkjában vett vízminták hőmérsékletének és sótöménységének változását tüntettük fel. A táblázatban szereplő 1. változatnál a jelzőanyagként alkalmazott sóoldat bekeverése nem volt tökéletes, továbbá az alkalmazott töménység is igen jelentős volt. Ezzel magyarázható, hogy a mintavételi függélyben a fenék felé haladva a vízminták sótöménysége fokozatosan növekedett. A legmélyebb ponton a sótöménység a felszín közelében mért értéknek több mint kétszerese volt. (Megjegyezzük, hogy ez a függélymcnti töménységváltozás nem a jelzőanyagnak a mérési szelvényben való jelentkezésével és ott éppen az időközben való növekedésével magyarázható, mert az olajfogó átfolyási ideje az 1. kísérlet vízhozamának esetében kb. 12 perc volt, a vízmintákat pedig az olajfogó hosszának felezősíkjában, a vizsgálat kezdete után 11 és 20 perc között vettük. Tehát a mintavételkor a felezősíkban időben már állandósult töménységeloszlás volt. Ezt a feltételt az V. táblázat valamennyi adatsoránál biztosítottuk.) Az előzőek miatt az 1. változatnál az alkalmazott jelzőanyag-adagolási megoldást elvetettük és a továbbiakban kisebb töménységeket is alkalmaztunk. A táblázat többi oszlopában szereplő adatok szerint a módosítások után a hőmérsékletben mindössze kb. 1 C°, a sótartalomban pedig mintegy 0,1 g/l fiiggélymenti legnagyobb eltérések jelentkeztek. Az ezekből származó hiba gyakorlatilag már elhanyagolható mértékű. Az átfolyási vizsgálatok eredményeinek megbízhatóságát az átfolyási görbék adataiból is megítélhetjük. Az átfolyási görbe szerkesztésének alapvető feltétele a T > t

n egyenlőtlenség fennállása. Ha a víz jelzőanyagtöménységének változását csak a végszelvényben mérjük, az előző feltétel biztosítása érdekében az átfolyási vizsgálat idejét az elméletileg igényeltnél hosszabbra, gyakran kétszeresére is kell növelnünk. Ezzel szemben ha a medencébe vezetett és a jelzőanyaggal már elkeve-