Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.

1 30 Orlóczi — Szászhelyi — Kienitz — Ballá — Szük — Karcagi áHó anyagi eszközök mellett tehát mintegy hat évenként egyszer lehetséges a csatornák iszapolása, ami nyilvánvalóan nem elegendő. A vizsgált 4 év alatt a belvízi művek üzemi költsége kereken 41 millió Ft volt. A nagy mennyiségű belvízelvezetés ellenére az említett területen 1962—65. években összesen közel 750 000 kh. került víz alá. Felmérve felkészültségünket azt is mérlegelni kell, vajon az elmúlt évek belvízvédekezése során az egyébként még nem kielégítő, fejlesztendő hálózatainkat megfelelően kihasználtuk-e? Megfelelő kihasználás alatt azt kell érteni, hogy a gyűjtő és elvezető hálózatok teljesítőképessége túlterhelés nélkül, de teljesen, egyenletesen és folyamatosan igénybe legyen véve. így érhetjük el a hálózatok leghatékonyabb működését és a belvizek legkisebb kárt okozó elvezetését. Hiába rendelkezünk nagy teljesítményű átemelőtelepekkel és elegendő méretű csatornákkal, ha nincs aki a területről, a tábláról a vizet bevezesse a gyűjtőcsatornákba. De ugyanígy kár keletkezik akkor is, ha tervszerűtlenül, egyszerre akarunk minden vizet levezetni. Míg az első esetben a csatornák kihasználatlanok maradnak, az utóbbi tevékenységnél a túlterhelés fog káros, sokszor súlyos helyzetet teremteni. Általában az első eset a gyakoribb. Sajnos az elmúlt évek alatt igen gyakran láthattunk üres, vagy félig telt csatornák mellett jóval magasabb táblákon nagyterületű elöntéseket. Az ok többnyire az, hogy a gazdaságok a belvízkár elhárítását az állami szervektől várták. A jelenség nem nevezhető általánosnak, de példa erre a Szőre g—Deszk—Kubekházi belvízöblözet alsó része, az ún. Keszegér környéke és számos más felsőtorontáli terület. Említésre méltó a Szegedi Fehértó vízgyűjtője, ahol a belvízvédekezés vége felé a tógazdaság még 1 millió m

3 vizet kért és 2—3 millió m

3-t szívesen fogadott volna, de nem kapta meg, mert a késő nyárig kiterült víztükrök levezetéséről senki sem gondoskodott. Bizonyos, hogy megfelelően kialakított helyi barázdákkal, szívóárkokkal a belvíz levezetése olcsóbb és főleg gyorsabb lehetett volna, aminek következtében sok ezer kh. területen sok milliós nagyságrendű kár lett volna megelőzhető. A gyűjtőhálózatokban is fordultak elő szűkületek, részint a még nem kellőképen fejlett művek, részint a karbantartás hiányában. A vízimű tulajdonosának nem szabad megvárnia, míg a belvízvédekezés során kell tűzoltó intézkedésekkel elhárítani az akadályokat, hanem a kiépítésnek megfelelő üzemképes állapotban kell tartani műveit. Megállapításainkat természetesen az átlagszámokkal szembeni kötelező fenntartásokkal kell fogadnunk, hiszen kisebb területeken az is előfordul, hogy a torkolati művek nincsenek még arányosan kiépítve, vagy az is, hogy a jól kiépített szivattyútelepekhez vezető hálózat nem készült még el. Az előbbire példa a Mirhó-gyolcsi, a Királyéri és még néhány szivattyútelep, az utóbbira a Percsorai, a Vesszősi, a Ilattyas-ballagitói szivattyútelep. A vízelvezető rendszerek optimális, folyamatos és teljes kihasználása azért is fontos, mert amint az például a folyó esztendőben is előfordult, a belvízelöntések többszörösen ismételten jelentkeztek és az időközök az egyes csapadékok között rövidek voltak. Feltehető, hogy jobb hozzávezetések mellett a közbenső időszakokban néhány nap nyereségre szert tehettünk volna és ezzel további jelentős kárcsökkentést érhettünk volna el. Az utóbbi évek elöntési adatait összegyűjtöttük és a nagyobb elöntéseket, nevezetesen az 1963. és az 1965. évieket a 4.1. ábrán tüntettük fel. Az egymást követő évek elöntései nem mindig vannak fedésben egymással, hiszen a belvíz meg-