Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Újszerű, vízszinttartó berendezések 427 mint konzolos kéttámaszú tartót méreteztük. A lemez alsó szélén a tábla elmozdulását elősegítő csúszógörgő, felső szélén pedig a felemelést biztosító lánc felerősítéséhez szükséges kampó van. A hossztartókon a támaszokkal való csuklós kapcsolatot biztosító csapok számára megfelelő méretű béléslemezzel erősített furat van. A támasztórudak a csuklónál béléslemezzel erősített U-acélból készültek. A rudakat a merőleges helyzettől való eltérés miatt a víznyomásból eredő excentrikus nyomásra méreteztük. A rudak alsó végét a lemezből kialakított saru fogja meg. A szegmenstábla automatikus, szabályozó berendezését a nagy méretek, az ezzel járó nagy erők és mozgási ellenállások miatt úgy kellett kialakítani, hogy a vízszintváltozás — az eltérés mértékével gyorsan növekedő — jelentős működtető erőt hozzon létre. Ennek a feltételnek a táblaszerkezettől független — aknában elhelyezett — úszó felel meg. Az úszó alapterületének megválasztásával a működtető erő tetszőlegesen növelhető. A megengedett kisméretű felvízszint-ingadozás nem teszi lehetővé az úszóknak csak felvízről történő közvetlen vezérlését, mivel a vízszintváltozás és az elzárandó szelvény teljes magasságának megfelelő nyitás mértéke között igen nagy — 1:18 — az arány. Az alvízről való vezérlés a rendelkezésre álló vízszíntváltozás (60 cm) miatt már kedvező 1:3 áttételt adna. Az alvízszint helyzete és a szükséges Y-táblanyitás közötti összefüggést a kismértékben változó felvízszint függvényében a 4/c ábra mutatja be. Látható, hogy az összefüggés egyáltalán nem lineáris, a bonyolult áttételezés pedig a szerkezet érzékenységét erősen csökkentené. Ezért a 30 — 40 cm fölötti nyitásoknál,ahol a lineáris kapcsolat az ábra szerint legfeljebb 5 — 6 cm felvízszint-ingadozást eredményez, közvetlen szabályozást vettünk fel, az ennél kisebb nyitások szabályozását azonban a felvízszintről bekapcsolódó kiegészítő szabályozóval oldottuk meg. A közvetlen, lineáris szabályozásnál a teljes 180 cm nyitást 40 cm vízszintváltozás hozza létre, az áttétel tehát 40:180 =1 : 4,5. A szegmens sugarát abból a feltételből, hogy a tábla kiemelésekor a mértékadó árvízszint fölé emelkedjék, 3,60 m-re választottuk, amiből a szabályozó erőhatást átadó kar hossza az 1:4,5 áttételnek megfelelően 0,80 m. A felvízszintről történő kiegészítő szabályozásakor az úszóaknákban dinamikus egyensúlyi vízszint alakul ki. Az úszóakna jelentős alapterülete és a kis átfolyási szelvények miatt (2", ill. l"-os vezérlőcsövek) az úszó emelkedési és süllyedési sebessége 10 cm/perc alatt marad, a szabályozás tehát gyakorlatilag lengésmentes. A felvízi szabályozási módszer olyan esetekben, ahol a vízlépcső állandó, önállóan is jó eredménnyel alkalmazható. A szegmenstábla erőjátékát az önsúlyból, víznyomásból és az úszó által átadott szabályozó erőből az 5. ábra tünteti fel. A (szerkezet megfelelő kialakításával az erőket úgy kell befolyásolni, hogy a teljes működési tartományban viszonylag egyenletes szabályozóerők keletkezzenek. A víznyomás hatásának kikapcsolása érdekében a zárótábla körhengeres palástfelületének középpontját a tengelyen kell megválasztani. Az önsúly eredőjét ugyancsak célszerű lenne a tengelyen keresztül vezetni. Ez azonban lehetetlen, mert teljes kiemeléskor a táblának és az ellensúlynak egyaránt a víz fölé kell kerülnie, ezért a közös súlvpont csak a tengely fölött lehet. 5. ábra. Az automatikus berendezés erőjátéka