Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Újszerű, vízszinttartó berendezések 421 Az ágotai híd felett a Hortobágy mintegy 50 km hosszon ősmeder jellegű. Főképpen ennek a következménye, hogy a leadóhelyeken történő vízhozam-szabályozás hatása átlagosan 4—5 nap múlva ér le Ágotáig. Ezért a leadásban elkövetett Íiibák — az egyéb zavaró körülmények nélkül is — csak hosszabb idő alatt és bizonytalan eredménnyel helyesbíthetők. A vízjárás szabályozhatatlansága a Hortobágy menti szivattyús vízkivételek üzemét nagyon zavarta. lapos meder miatt a szivattyúállások kis vízállásváltozás esetén is — főképpen Ágota környékén — szárazra, illetve víz alá kerülhettek. Az üzemvezetés 1959 — 1961. években a gyakori vízszintváltozást azzal kívánta megszüntetni, hogy a tenyészidő alatt — a szükséglettől lényegében függetlenül — viszonylag nagy: 10—15 in

3/s állandó vízhozamot adott le a Hortobágyba. Ennél a vízhozamnál a vízhasználatok, illetve a természetes vízjárás miatti változások viszonylag jelentéktelen vízállásváltozást eredményeztek. A tapasztalatok szerint azonban ez a módszer nagyon gazdaságtalan és esetenként veszélyes is volt. A nagy vízhozammal tartósan igénybevett csatornák medre és műtárgyai rohamosan rongálódtak: az üzemi — vízkormányzási — költségek és feladatok pedig növekedtek. Emellett nem hanyagolható el, hogy a feleslegesen leadott vízmennyiség csökkentette a Tiszalöki Öntözőrendszer vízkészletét. Veszélyt jelentett az, hogy a váratlan nagy esők esetén a telt lecsapoló csatornák a felszíni vizet nem tudták befogadni és helyenként káros elöntések keletkeztek. Ahelyett, hogy a vízszintváltozást állandó nagy vízhozam leeresztésével csökkentsék, 1961-ben egy olyan műtárgy létesítését határozták el, amely eleget tesz az alábbi követelményeknek: 1. az Ágota környéki Hortobágy szakaszon a vízszintet a 6 —12 m

3/s vízhozam tartományban kb a partéi szintjén tartja, 2. 12 m

3/s-nál nagyobb vízhozamoknál — és főképpen az árvízi hozamnál — számbavehető duzzasztást nem okoz. 3. A vízhozamváltozás jelentős napi ingadozása és ezzel szemben — a lakott hely távolsága miatti — kezelési nehézségek miatt, automatikusan tartja a meghatározott vízszintet. A mii helyének és a vízszinttartás rendszerének meghatározása A vízszintváltozás, a vízjárás szabályozatlansága főképpen az Árkus torkolat és az ágotai híd között levő vízkivételeket érintette. Indokolt volt tehát a víszinttartó berendezést az ágotai híd környékére tervezni. A hortobágyi belvízrendszer fejlesztésére vonatkozó terv előírta a Hortobágy meder bővítését és rendezését. Mivel a meder szükséges mélyítése a hídpillérek állékonyságát veszélyeztette, ezért azokat szádfalakkal megerősíteni és a bővített medret vasbetonnal burkolni tervezték. A híd környékének végleges kialakítását az 1. ábrán mutatjuk be. A 14 m fenék szélességű medret, a középső pillér két részre osztja. Mindkét rész 3 m fenékszélességű l:l-es rézsűhajlású trapézszelvényű monolit vasbeton burkolatu csatorna. A két feladat végrehajtásának egyeztetésével egyrészt jelentős költségcsökkenés érhető el. Másrészt a híd a berendezés szerelésénél, kezelésénél és ellenőrzésénél nagyon jól felhasználható. A vízszinttartó műtárgyat ezért a híd szelvényébe, a pillérbiztosítás feltételeinek figyelembevételével terveztük meg. A vízkivételek kedvező üzemi feltételeinek biztosítását és a hídszelvény alaki adottságait figyelembe véve — a vízszinttartás tartományát a 84,90 és 85,05 m.A.f. szintekkel határoztuk meg. A Hortobágy ágotai szelvényére vonatkozó — többéves — vízhozammérési adatokat feldolgozva azt találtuk, hogy a kotrás miatti „vízhozamgörbe süllyedés" eléggé jól követhető és a kotrás utáni állapotra vonatkozó vízhozamgörbe megszerkeszthető. (1.4. ábra). E szerint a 6 m

3/s vízhozam 84,40 mA.f.-i, a 12 m

3/s pedig 85,00 m.A.f.-i — azaz a partéllel egyező — szinten folyik le. A berendezésnek tehát a Körös-völgy felé történő legkisebb leadásnál, 6 m

3/s-nál 50 — 60 cm-es duzzasztást kell okoznia, viszont 12 m

3/s-ot meghaladó, és a hullámtérre kilépő vízhozamoknál a duzzasztást meg kell szüntetni. Az adottságokat és követelményeket mérlegelve két eltérő rendszerű berendezést, egy egyszerűbb szerkezetű duzzasztót és egy automatikus vízszinttartót választottunk Ez utóbbi a csatorna egyik ágát 6 m

3/s-ig zárva tartja és az érkező vízhozam a duz-