Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A VÍZHASZNÁLATOK NYILVÁNTARTÁSA CSERMÁK BÉLA

1 A Vízügyi Közlemények 1966/1. számában ,,Hidrológiai adatgyűjtés-adatfeldolgozás a vízkészletgazdálkodás igényeire tekintettel" címmel megjelent tanulmány 2/c pontjában foglalkoztunk a vízhasználatoknak és vízimunkáknak a vízkészletgazdálkodás szempontjából történő számbavételével ill. nyilvántartásával. Ismertettük a nyilvántartólap és a nyilvántartás rendszerét, majd vázoltuk a munka kettős célját: A számbavétel elsősorban a vízgazdálkodási mérleg összeállításához szükséges, de a vízhozamok homogén idősora is mindinkább csak ennek a hidrológiai adatgyűjtést kiegészítő számbavételnek a segítségével állítható elő. A vízhasználatok nyilvántartása terén végzett és tervezett munka bővebb kifejtése az említett tanulmányba nem illett bele. A nyilvántartás megbízhatóságához fűződő, előbb említett kettős érdek, és a gépi feldolgozás lehetőségének vizsgálata egyfelől, másrészt a nyilvántartás jelentőségének egyes illetékes személyek részéről tapasztalt nem kellő megértése azonban indokolttá tette, hogy részletesebben foglalkozzunk e kérdéssel. 1. Л vízüyyi álluiitit|u/.(fatás és a vízgazdálkodási szakágazatok nyilvántartásai link áttekintése a) A vízikönyv A vízjogról szóló 1883 évi XXIII. te. alapján rendszeresített vízikönyveket megyénként, ezen belül kis-vízgyűjtőkre tagoltan fektették fel; abba a vízhasználatok és vízimunkák engedélyezési adatait időbeli sorrendben jegyezték be. A vízgazdálkodással szemben újabban támasztott fokozott igényeket a vizikönyv nem tudta kielégíteni, mert — elsősorban közigazgatási egységekhez igazodik, — a vízhasználatokat és vízimunkákat a hatósági eljárás időrendjében rögzíti. — hiányos műszaki adatai között rendszerint csak egyetlen (az engedélyezett maximális) vízigény-adat szerepel, — a vízhasználatokat az engedély időtartamára élőknek tekinti és nem tudja követni a változásokat. — a vizek minőségére vonatkozóan általában nem ad tájékoztatást. A vízikönyv teljesebbététele érdekében született a 2/1952 MT sz. rendelet, a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában. A rendelet a vízikönyv célját kibővíti, hangsúlyozva, hogy azt alkalmassá kell tenni a vízmérleg összeállítására vonatkozó munkálatok eredményeinek állandó nyilvántartására is. Ezt követően a 628/1/1954. (VÉ. 10.) sz. О VF utasítás szabályozta a vízikönyvvezetés rendjét. A vízikönyvi nyilvántartás ennek ellenére — bár értékes adatokat tartalmaz — távolról sem mondható teljesnek a vízkészletgazdálkodás céljait tekintve. Eddig még alig mutatható ki az 1965. évben hatályba lépő 1964. évi IV. Vízügyről szóló törvény 1 Csermák Béla mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tuti. osztályvezetője (Budapest)