Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A mezőgazdasági vízszolgáltatás néhány kérdése a gravitációs öntözőrendszerekben

A mezőgazdasági vízszolgáltatás 381 2. a rendszerre vonatkozó tapasztalati adatokból meghatározott, csúcsidei normák és tényleges veszteségértékek segítségével. Ez utóbbi eljárás— véleményem szerint •— célravezetőbb, mivel a tényleges helyi adottságok figyelembevételén alapszik. A csatornákra vonatkozó igényeket a vízmozgás irányával szemben haladva összegezni lehet és így végeredményben megállapítható a fővízkivételekre támaszkodó vízigény. Végül a kapott értékeket a rendelkezésére bocsátott vízkészlettel és a rendszer műszaki kapacitásával összehasonlítva megbecsülhető, hogy azok kiszolgálása mind a teljes rendszer, mind pedig annak egyes részei szempontjából teljesíthető-e. Ilyen elvek alapján készült például el a Tiszalöki öntözőrendszer 1965. évi csúcsidei vízelosztási terve is (1. ábra). Az egy elkészített csúcsidei vízelosztási terv a továbbiakban a vízkormányzás alapja. Az egyes csatornákra megadott értékeken belül a fürtvezetők minden kötöttség nélkül végezhetik e benyújtott igények kielégítését, a megadott érték esetleges túllépése azonban csak az egész rendszer üzemvezetőjének előzetes hozzájárulásával engedhető meg. A vízelosztás megvalósítása A szolgáltatás eredményes megvalósítása mind a betelepülési, mind pedig a teljes kiépülés utáni időszakban jelentős adminisztratív munkát is igényel (például a vízelosztás tervezése, órarend készítése, a tényleges vízforgalom nyilvántartása, stb.). Mivel e munkák elkészítéséhez szükséges munkaerő nehezen biztosítható, törekedni kell a feladatok egyszerűsítésére. Ezért csak olyan táblázatokat, kimutatásokat szabad összeállítani, amelyek gyakorlati használhatósága megalapozott. Kerülni kell minden olyan munkát, mely elméletileg és formailag esetleg tetszetős, de gyakorlati eredményei igen kicsik. Olyan módszerek bevezetése szükséges tehát, amelyek segítségével gyorsan és a megkívánt pontossággal lehet irányítani, illetve regisztrálni a szolgáltatás menetét, amelyek könnyen áttekinthetők, egyszerűek és szükség esetén könnyen helyesbílhetők. Ezeket a követelményeket nagyon jól kielégíti a grafikus ábrázolás, ahol az idő függvényéében, — az érkezés sorrendjében — a megkívánt részletességgel folyamatosan lehet ábrázolni a vízigényeket, a tervezett vízelosztást, a vízszolgáltatási órarendet, a ténylegesen felhasznált vízmennyiségeket, stb [6]. Ezek a grafikonok egy-egy termelői vízkivételre, vízkormányzó műtárgyra, vagy fővízkivételre egyaránt elkészíthetők az esetenkénti igények vagy tényadatok alapján. A grafikonok elvi elrendezését egy termelői vízkivétel, illetőleg egy fürt-vízkivétel esetére a 2. ábra mutatja be A fürt-vízkivétel ábrája tartalmazza a vízkivétel utáni vízszolgáltató csatornaszakasz összes veszteségét is, míg a termelői vízkivétel szolgáltatási grafikonja egy értékben tünteti fel a mezőgazdasági igényt és a telepi veszteségeket, mivel a szolgáltató szempontjából e kettő különválasztása szükségtelen. A grafikonok készítését nagymértékben megkönnyítik a nyomdai úton előre elkészített, megfelelő beosztású koordináta rendszerek, melyek közül néhányat Dr. Szigyártó Zoltán javaslatai és útmutatása alapján a Tiszalöki Öntözőrendszer K-IV-es fürtjében be is vezettek. A vízszolgáltatás megszervezésénél, összhangban a szolgáltatás 3. ábrán vázolt rendszerével, elsősorban a szolgáltató csatornahálózatot és az öntözőtelepet összekapcsoló termelői vízkivételeket kell alapul venni és csak azután lehet egy-egy