Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.
Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 23 Célunk, hogy ezen együttműködés kihangsúlyozása mellett kidomborítsuk azokat az irányelveket és intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a károk minél nagyobb fokú megelőzését. Alapelvnek tekintendő a folyamatos tehermentesítés, az őszi, de később a téli és kora tavaszi időszakban lehullott csapadékból a felszínen összegyülekező vizek folyamatos eltávolítása, hogy a kritikus tavaszi olvadás időpontjában nagyobb síkvidéki elöntés vagy túlzottan magas talajvízszint és talaj beázottság ne keletkezzen. Ennek érdekében szükséges a műszaki berendezések folyamatos jó karbahelyezése, tisztogatása, növénytől, jégtől és hótól való folyamatos mentesítése, az üzemen belül az árkok, barázdák meghúzása, és fenntartása. Javasoljuk üzemi felelősök kijelölésével a társulati és az állami vízügyi szervek illetékes vezetőivel a rendszeres kapcsolattartás biztosítását. Célszerű kijelölni azokat a területeket, ahol a víz tartósabb késleltetéssel a legkisebb károkozással visszatartható. :$. AZ ELMÚLT ÉVEK HIDROMETEOROLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE ÉS AZ 1966. ÉVI BELVÍZ LEHETŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA KIENITZ GÁBOR 1 Az elmúlt évszázad vízügyi tevékenységét vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a belvízkárok elhárításával kapcsolatos ténykedés mindig megélénkült a nedves években, majd ellanyhult a szárazabb években. Az utóbbi évtizedben viszont fokozódó műszaki előrelátás jellemzi a belvízkár elhárítási tevékenységet. Érvényesül ez abban, hogy folyamatosan fejlesztjük és tartjuk jó állapotban belvízi létesítményeinket, függetlenül attól, hogy éppen szárazabb, vagy nedvesebb periódusban vagyunk. Szükséges figyelemmel kísérni a belvízzel kapcsolatos tényezők alakulását annak érdekében, hogy a jelentősebb károk elhárítására időben felkészülhessünk. Alábbiakban azzal szeretnék röviden foglalkozni, hogy e tényezők alakulásában milyen szabályszerűségeket lehet jeltételezni, s ezek alapján milyennek ítélhetjük meg a mai és közeljövői belvízképződést. A Tiszántúl jellegzetes, kötött talajú területeinek belvízképződésére egy jellemzőnek tekinthető terület adatainak elemzéséből kívánok következtetni. Ez a 22 000 ha kiterjedésű Peresi Iíollág öblözete, mely a Hármas-Körös jobb partján, a Hortobágy—Berettyó főcsatorna szögletében fekszik. Talaja felerészben agyag és agyagos vályog, felerészben pedig művelésre részben alkalmatlan szikes. Áz öblözet levezető rendszerén lefolyó vízmennyiségek jó közelítéssel meghatározhatók. Az öblözet mezőgazdasági, hidrológiai feltárására 1964-ben a VIZITERV-nél terv készült. 1956-tól kezdve az öblözetben folyamatos mezőgazdasági és hidrológiai megfigyelés folyik, így az adatok napjainkig rendelkezésünkre állnak. Meg kívánom jegyezni, hogy az Alföld laza, homokos területein a belvízjelentkezés folyamata más tényezőkkel áll kapcsolatban, mint amilyenekkel én itt foglalkozni fogok (pl. a Duna—Tisza-köze déli részén), de a döntő jelentőségű belvizes területek kötöttek, s ezekre mondanivalóm érvényes. 1 Kienitz Gábor mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. főmunkatársa (Budapest).
