Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Vermes László: A debreceni szennyvíz egész évi öntözésével szerzett tapasztalatok

366 Vermes László méiiyei miatt. Az 1964. és 1965. évi vízszétosztási terv is már eszerint irányozta elő a szűrőinezők igénybevételét. 4. Mint jeleztem, az eredmények kezdetiek, nem teszik lehetővé teljesértékű következtetések levonását, éppen ezért fontosak a folyamatos szennyvízöntözés szervezési kérdéseivel és egyéb kihatásaival foglalkozó további vizsgálatok. Fontosak ezek azért is, mert a velük összefüggő kérdések egyrészt a legkevésbé tisztázottak a szenny vízöntözés problémái közül, másrészt éppen ezek okozzák a legtöbb gondot és ezek váltják ki a legtöbb — egyelőre jogosnak látszó — aggodalmat és ellenvetést is a szennyvizek hasznosítását megoldani szándékozó mezőgazdasági nagyüzemek részéről. Az aggályok eloszlatása, a problémák körvonalazása, a ténylegesen fennálló nehézségek feltárása és a megoldási lehetőségek kimutatása föltétlenül kutatásra váró feladat ezen a téren is. lí. A téli öntözés lebonyolíthatóságának és hatásainak vizsgálata Téli öntözést először 1963 januárjában hajtottunk végre a Debreceni Kísérleti Telepen. Ez jelentős lépés volt a kutatómunka fejlesztése terén, hiszen ezáltal kezdődhettek el az előzőekben tárgyalt vizsgálatok, és így szerezhettünk tapasztalatokat a hazánkban eddig nem alkalmazott, szokatlan körülmények közt lezajló öntözésekről. Az 1962/63 telén végrehajtott első próbálkozások tulajdonképpen minden komolyabb előkészítés nélküli ,,vadöntözések" voltak: az ősszel megszántott területekre árasztással juttatták a szennyvizet. A szennyvíz nagy része így is beszivárgott a talajba, a táblán való szétosztás azonban nem volt — nem lehetett — egyenletes, és a mélyebb részeken összegyűlendő szennyvíz felszíni vízállásokat okozott, majd megfagyva jégkéreg képződött a talajon. Ahol ez nem történt meg, ott a következő évi termésen megmutatkozott a téli trágyázó öntözés kedvező hatása. 1963/64 telén — az előző tapasztalatokon okulva — már nem ilyen módszerrel hajtották végre a téli öntözéseket, hanem közvetlenül az őszi szántások elvégzése után kihúzott barázdák és öntözőárkok segítségével. Téli öntözés folyt ekkor a vetésforgók kapás szakaszain, valamint a telep többi felszántott tábláján. A szennyvíz kiemelése, a táblákhoz való juttatása, kiadagolása és szétosztása a nagy hidegek és a hótakaró ellenére sem jelentett nehézséget a téli öntözésre még ősszel előkészített és berendezett táblákon. A barázdákban a szennyvíz a hótakaró alatt is akadály nélkül elfolyt és beszivárgott a meleg hatására felengedett talajba (L.l—6. ábrákat). A téli öntözések következtében káros vízállás a talaj felszínén csak ott keletkezett, ahol az ősz folyamán barázdákat nem húztak. A szennyvíz ilyen helyeken is beszivárgott a talajba, de a mélyebb részekben összegyűlt és jéggé fagyott. A mínusz 20°C körüli hidegekben nehézséget jelentett az erősen átfagyott földben a csatornák töltéseinek átvágása, a barázdák nyitása ill. elzárása. Megfigyelték, hogy télen a szennyvíz nagyobb eróziós károkat okozott a csatornákban, mint nyáron, kimosások, beomlások keletkeztek a csatornák falában, és megnőtt a talajban levő járatok, üregek szerepe is. A télen öntözött terület egy részére — a terepalakulás miatt — gyorskapcsoló csővezeték segítségével juttatták el a szennyvizet, ami ugyancsak simán, zökkenőmentesen volt keresztülvihető. Egyébként télen csak felületi módszerekkel öntöztek, és növénykultúrákat közvetlenül nem öntöztek. A szennyvízzel télen megöntözött területeken a tavaszi talajművelést késedelem nélkül lehetett elvégezni.