Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Bogárdi István-Gáspár László: Vizsgálatok a helyi talajok stabilizálásával készült szivárgásgátló rétegekre

Vizsgálatok szivárgásgátló rétegekre 333 2. A stabilizált anyagokat ért hatások Mivel vízépítési talajstabilizációval kapcsolatban igen csekély építési és üzemi tapasztalattal rendelkezünk, igyekeztünk kísérleteink során gyorsítva létrehozni azokat a hatásokat, melyek az időállóságot befolyásolhatják. így szobahőmérsékleten, nedves térben és víz alatt tárolt minták jellemzőit vizsgáltuk. A fagyállóságot 8 napos fagyasztásfelengedési ciklus után mért szilárdsági és áteresztőképességi értékekkel jellemeztük. Egy-egy ciklus alatt a mintát 8 óráig —22 C°-on fagyasztottuk, majd 16 óráig szobahőmérsékletű víz alatt tároltuk. A napsugárzás ultraibolya részének hatását PRK-2 típusú orvosi UV sugárzóval vizsgáltuk. Feltételeztük, hogy a stabilizált talajban az ultraviola sugárzás hatására létrejövő változás csak a besugárzott energia mennyiségétől (watt. óra) függ. A PRK-2 típusú UV sugárzó — számításaink szerint — a próbatest elhelyezésétől függően felületegységben a napsugárzás UV részének 11—13-szorosát sugározza (22—27 mW/cm

2). Berendezésünkkel tehát az átlagos évi napfényes órák hatását (ez Rajka környékén pl. 1980 óra) 147—177 óra alatt elértük. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy mind az alkalmazott fagyasztási ciklus, mind az UV sugárzás vízépítési szigetelés esetén a gyakorlatban nem valószínű, hogy fellép, (pl. 8-szoros átázás, kifagyás, vagy többéves napsugárzás), de mivel talajstabilizációval üzemi tapasztalataink még nincsenek, szélsőséges hatásokkal szembeni viselkedésüket is ismernünk kell. ;{. Hígított bitumenes stabilizáció Kísérleteink során a következő kérdésekre kívántunk választ kapni: milyen típusú hígított bitument és hidraulikus pótanyagot, hány százalék bigított bitument és hidraulikus pótanyagot, hány százalék vizet kell adagolnunk az iszapos homok típustalajhoz, hogy optimális szivárgásgátlást és megfelelő szilárdsági jellemzőket (stabilitást) biztosítsunk. a) A hígított bitumen és a hidraulikus pótanyag kiválasztása Kísérletsorozatot HB-2 és HB-0 jelű hígított bitumennel, valamint mészhidrát és cement hidraulikus pótanyaggal végeztük. A szilárdsági vizsgálatok eredményei alapján (I. táblázat) a következő megállapításokat tehetjük: a) homogén keveréket csak kis viszkozitású hígított bitumen (HB-0) adagolással lehet előállítani. b) A kisebb viszkozitású hígított bitumen a víz alatt tárolt minták stabilitását csökkenti, de az útpályaszerkezeti alapok esetén előírt határértéket (víz alatt 100kg) minden esetben jelentősen meghaladtuk. c) A bitumenadagolás növelése szükségszerűen csökkenti a stabilitást, de nem olyan mértékben, hogy az veszélyes lenne. d) A cementet tartalmazó minták kedvezőbben viselkednek, mint a mészhidrát adagolásúak. e) A talaj iszaptartalma változó volt (12—28%, 1. ábra) de ez az eredményeket nem befolyásolta számottevően.