Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Bogárdi István-Gáspár László: Vizsgálatok a helyi talajok stabilizálásával készült szivárgásgátló rétegekre

330 Bogárdi I.<—Gáspár L. III. KÖTŐANYAG SZÜKSÉGLET MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁLÓ VIZSGÁLATOK A különböző összetételű stabilizált anyagokat változó körülmények között tároltuk, illetve különböző hatásoknak (fagyasztás, ultraviola (UV) sugárzás stb.) vetettük alá, majd meghatároztuk szilárdsági, stabilitási és áteresztőképességi jellemzőiket. Bitumenes stabilizáció esetében a próbatest ún. Marshall szilárdságát és folyásértékét fogadtuk el az egyes keverékek stabilitásának jellemzésére. Az egyes keverékekből 10 cm 0 próbahengereket készítünk. A bedolgozás során — a talaj tömör térfogatsúlyától függően — 1000—1050 g mennyiségű anyag felületére 50 döngölő ütést mérünk. A döngölő 0 5 cm, súlya 4,5 kg, ejtési magassága 45 cm (Proctor-döngölő). Ezután a hengert megfordítjuk és a másik felét is ugyanígy döngöljük be. A bedöngölt keverék mennyiségét úgy választjuk meg, hogy a henger magassága 6,35 cm legyen. Ettől eltérő magasság esetében ugyanis az eredményt korrigálni (6,0—6,35 cm-nél 5—10 %-kal növelni, 6,35—6,80 cm-nél pedig 5—10%-kal csökkenteni) kell. A próbahengereket előírt körülmények közötti tárolás után nyomógépben a palástjuk mentén 30—50 mm/perc sebességű terhelésnek tesszük ki (4. ábra). A Marshall-stabilitás a folyást előidéző terbelés; a fclyás bekövetkezésekor a próbatest további terhelést nem képes felvenni. A stabilitás megkívánt legkisebb értéke 200 kg (a víz alatt tárolt mintáknál 100 kg). A folyási érték 20—40 1/10 mm között legyen. Megemlítjük, hogy gyakran mérik a bitumenes stabilizáció ún. Hubbard—

Field stabilitását is. Az előírt tömörítéssel (kézi döngöléssel, majd nyomógépben 210 1. A mérési módszerek a) Szilárdsági és stabilitási vizsgálatok I ук.s m I 4. ábra. Marshall-készülék elvi vázlata Fig. 4. Diagram of the Marshall apparatus