Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.

Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 17 rohamosan fejlődött vízhasznosítási tevékenység és a viszonylag elmaradt vízrendezési állapot közötti összhangot. Az értekezleten öt rövid vitaindító előadás hangzott el: Szászlielyi Pál a belvízvédelem jelentőségéről és helyzetéről, Kienitz Gábor a belvízképződés lehetőségéről, Ballá Iván a közelmúlt belvízvédekezési tapasztalatairól, Szűk Tibor a vízkárelhárítás egyszerű módszereiről és Karcagi Gábor a védekezés szervezési feladatairól szólott. Az előadók hangsúlyozták, hogy a belvízkárok csökkentésének, megszüntetésének alapvető feltétele a tervszerű, folyamatos vízkárelhárítási tevékenység. Ennek megvalósításához elsősorban az szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek a növénytermesztés, a tcdajmüvelés módszereinek megválasztásánál fokozottabb gondot fordítsanak területük vízjárási adottságaira. Az előadásokat követő vita során Mihályfalvi István, Hartyányi László, Takács Lajos, Harmati István és Paczuk István hozzászólásaikban megállapították, hogy az utolsó évtized jelentős beruházásai ellenére az állami főművek és elsősorban az üzemen belüli vízrendezés fejlesztése feltétlenül szükséges. Szarvas Ferenc a csapadék üzemen belüli tervszerű visszatartásával és a káros vizek összegyiilekezésének meggátlásával foglalkozott. Kuriicz Gyula ismertette azokat az üzemszervezési és eszközhiányból fakadó nehézségeket, amelyek gátolják az üzemeket a vízkárelhárítási teendőik ellátásában. Géczy Károly hozzászólásában és Szászhelyi Pál összefoglalójában számos időszerű feladat ismertetése mellett hangsúlyozta, hogy mind a Földművelésügyi Minisztérium, mind az Országos Vízügyi Főigazgatóság a tárgyi és szervezeti feltételek megteremtésével az elkövetkező időszakban gyorsítani törekszik a vízrendezési és vízkárelhárítási tevékenység fejlesztését. Az előadások és a vita megállapításait, javaslatait „Emlékeztető"-ben foglalták össze. Az ,,Emlékeztető" megállapította, hogy a mezőgazdasági üzemek fejlődése, és főképpen a táblásítás következtében a belvíz fajlagos károkozása fokozódik. Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a belvízvédekezés legeredményesebb módszere a kár megelőzése, az elöntést lehetővé tevő okok megszüntetése. Ezért fontos és időszerű feladatnak kell tekinteni a mezőgazdasági üzemek területének vízrendezését, és a mezőgazdasági termelésben a belvízkár elhárítás érvényesítését. A vízelvezető hálózat tervezésénél elsőrendű fontosságú a talajok optimális vízgazdálkodási feltételeinek biztosítása. Ezért az üzemen belüli vízrendezéseknél a növénytermesztés idő- és térbeli igényeinek együttes kielégítésére kell törekedni. Az optimális vízgazdálkodási feltételek elérése érdekében foglalkozni kell az üzemen belüli és több üzemet érintő vízvisszatartás, belvíztározódás megvalósításával. A vízelvezető hálózat bővítése és az ezzel együtt szükségessé váló főművek fejlesztése mellett — a belvízvédekezés eredményessége érdekében — valamennyi népgazdasági szervnél fokozott gondot kell fordítani a kezelésükben levő belvízvédelmi művek tervszerű fenntartására. Az árvízvédekezésben kialakult eredményes állami és társadalmi kapcsolatok ösztönző példáit, a lényegesen összetettebb feladatként jelentkező belvízvédekezés további szervezési formájának vehetjük. A tavasszal várható belvízkár csökkentése és a folyamatos, megelőző belvízvédekezési tevékenység fokozatos megvalósítása érdekében indokolt az alábbi feladatokat még az ősz folyamán végrehajtani: 1. A Megyei Tanácsok, Állami Gazdaságok Igazgatóságai a Vízügyi Igazgatóságokkal közösen az ár- és belvízvédelmi összekötők rendszeres értekezletének keretében értékeljék saját területük belvízvédekezési helyzetét és hatá2 Vízügyi Közlemények