Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

'310 Ismertetések a mértékadó, így több helyen átcsaptak a gáton. Már az 1954-es hollandiai szökőár után nagy erővel hozzákezdtek a töltéserősítési munkákhoz, de 1962-ig csak a munka kb 50%-a készült el. Mint említettük, a legnagyobb károk a töltések vízfelőli oldalán keletkeztek, a legmagasabb árvízszint alatti és feletti 0,75—0,75 m tartományban (1. ábra). A sérült szakaszokról geodéziai felvételeket készítettek. Egy ilyen példát mutat a 2. ábra, amely a Norderhever — Koogs gátrendszer egy keresztszelvényét mutatja, feltüntetve az 1938-as és 1962-es, valamint a mértékadó árvízszintet. Az 1938 évi szökőár, bár csak 80 cm-rel volt alacsonyabb, mint az 1962-es — semmiféle károsodást nem okozott. Ennek oka az, hogy a már említett károsodási tartomány határai 1938-ban 1 : 10 és 1 : 8-as rézsűre, 1962-ben pedig 1 : 8 és 1 : 5-ös rézsűre estek és az 1 : 5 rézsűhajlás az adott homoktalajban — hullámzás szempontjából — túl meredeknek bizonyult. 2. ábra. Megrongálódott gátkeresztszelvény az árvízszínekkel Az 1962 évi szökőár tapasztalatai tükrében megvizsgálták, hogy érdemes-e a jövőben gyepesített homokgátakat építeni, illetve az eddigi előírásokhoz képest milyen módosítások szükségesek. A vizsgálatok eredményeit a 3. ábrán foglaljuk össze: Az eddigi módszer szerint a gátkorona előírt magasságából indultak ki, amely a mértékadó árvízszinttől, a hullámfelfutási és biztonsági magasságából adódik. Innen kezdve — a talajnemtől függetlenül — egyre laposabb (1 : 4, 1 : 6, 1 : 8 és 1 : 10) rézsűvel alakították ki a homorú gátprofilt (3. ábra, a.) A ,,b" változat esetén az „A" és ,,B" magasságból indulnak ki. Az ,,A" a gyepburkolat magasságát (közepes árvízszint + 2 m), a ,,B" pedig a mértékadó árvízszintet jelenti. Ezt a két szintet a talajra mértékadó rézsűhajlással (1:8, 1 : 10, 1 : 12) kell összekötni. A vízszint felett 1 : 4-es rézsűvel haladnak a koronára. Az „A" pont alatt 1 : 4 rézsűvel bekötnek a tengeri fövenybe, amely csak apály idején marad szárazon; vagy növénnyel borított hullámtér esetén 1 : 15-ös lapos rézsűt írnak elő. A változatok (a és b, illetve c) összehasonlítását mutatja a 3.d. ábra. Ebből megállapíthatjuk: 1. A mértékadó árvízszint magasságában a rézsűhajlás az, ,a" változatnál: 1: 6, a ,,b" változatnál : 1 : 8. 2. A 2 m mélységben megtörő hullám a ,,b" esetben 4 m-rel előbb törik meg. 3. A keresztmetszeti terület — s így az építési költség is a ,,b" esetben 11%-kal nagyobb. Mivel a többletköltség nem lényeges, a műszakilag megbízhatóbb,, b", illetve „c" változatot előnyösebbnek tartják, mint az ,,a" szelvényt. Egyébként tájékoztatásul a következő mértékadó rézsűhajlásokat ajánlják: agyagos vályogtalajnál 1 : 6—1 : 9 homokos vályogtalajnál 1 : 8—1 : 12 Kismintakísérletek bebizonyították, hogy az egyenletes 1 : 7,3 hajlású rézsűn a hullámfelfutás magassága 68%-al kisebb mint hasonló, de homorú felületű rézsűn (Hansen: 1955 és 1962). Mint a 3. c. ábra is mutatja az egyenletes hajlású rézsűnek több előnye is van: