Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A HŰTŐ VÍZKÉRDÉS A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN Ismerteti: Dr. SZESZTAY KÁROLY

1 IRODALOM Dr. Ing. Becker A.: Die Thermische Belastbarkeit der Binnengewässer und die bei der DurchIlusskühlung eintretenden Nutzungsverlaste, Besondere Mitteilungen zum Gewässerkundlichen Jahrbuch der Deutschen Demokratischen Republik, 1965, No. 2., VEB Verlag für Bauwesen, Berlin, 114 p. A Német Demokratikus Köztársaság területén 1958-ban összesen 1,5 milliárd m

3, folyamatos vízsugárban kereken 50 m

3/s vizet használtak fel a hőerőművek hűtővizeként, ami a teljes ipari vízszükséglet 41%-a

2. Érthető tehát, hogy a hűtővizekkel kapcsolatos vízgazdálkodási kérdések az érdeklődés előterében állanak és a berlini „Institut für Wasserwirtschaft" egyik hidrológusa ezekről a kérdésekről írta meg műszaki doktori értekezését. Az alapjelenségek fizikai elemzésében igen jó áttekintést és számos új eredményt adó munka külön érdeme, hogy végső megállapításait egyszerűen kezelhető tervezési segédletekben foglalja össze, amelyeknek nagyrésze a hazai éghajlati viszonyok között is alkalmazható. Vízvédelmi kérdések A vízhűtés használja, de jóformán nem fogyasztja a vizet: Lényegileg csak a hőmérsékletnövekedés következtében előálló párolgási többlet jelent tényleges vízveszteséget. Vízben szegény vidékeken, illetve időszakokban ez a veszteség is figyelmet érdeme], a nagyobb területeket átfogó vízkészletgazdálkodás szempontjából általában nem jelentős. (Az NDK egész területére vonatkozóan a többlet-párolgást a hűtési célokra kivett vízmennyiségnek mintegy 3%-ára becsülik.) Lényegesen nagyobb a gyakorlati jelentősége a hűtés során felmelegedett vizek bevezetése következtében a vízfolyásokban és az állóvizekben bekövetkező minőségi {fizikai, kémiai és biológiai) változásoknak. A hűtő-rendszer vízgazdálkodási (hidrológiai) megtervezésének egyik legfontosabb — és egyben legnehezebb — része éppen a visszavezetett hűtővíz megengedhető legmagasabb hőmérsékletének (t

v) a megállapítása, amelyik a hűtővizet befogadó folyószakaszon, vagy állóvízben még nem okoz számottevő károsodást. A fellépő káros hatások legtöbbje azzal kapcsolatos, hogy a hőmérséklet növekedésével számottevően lecsökken a víz oxigéntartalma, illetve oxigén-befogadóképessége. Amíg a 0 C°-os víz 14,6 mg oxigént tud literenként feloldani, a 30 C°-os már csak kereken felényit (7,7 mg-ot). A víz hőmérsékletének és oxigén-tartalmának megváltozására igen érzékenyen reagálnak a vízben lejátszódó biológiai és kémiai folyamatok. A pisztrángok életkörülményei a 12—15 C°-os vízben a legkedvezőbbek és 22 C°-nál melegebb vízben 1 Dr. Szesztay Károly nérnok, a műszaki tudományok doktora, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. főosztályvezető helyetti.se. * Magyarországon 1960-ban 1,2 milliárd m

3 (folyamatos vízsugárban kereken 40 ui'/s) volt a hűtővízfelhasználás, ami az ipari vízfelhasználás 80%-át tette ki.