Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
266 Hazslinszky Tamás és az ezekből kielégített vízigényeknek a feltüntetése már önmagában új ábrafelépítést kívánt meg. További nehézséget jelentett, hogy — amennyire a rendelkezésre álló adatok lehetőségei megengedik — minden vízhasználó ágazat vízigényét feltüntessük. Végül pedig a sok vízmérleg-elem és bonyolult kapcsolat ellenére is áttekinthető, észszerűen felépített ábrát kívántunk szerkeszteni (4. ábra). A vízháztartási mérleg adatai Csapadékként Magyarország sokéves átlagértékét (625 mm) vettük. A párolgás értékeit az Országos Vízgazdálkodási Keretterv alapján számítottuk. Területi párolgásként, amelyen a talaj és a növényzet párologtatását értjük, 550 mm-t, az ország területének kb. 2%-át kitevő felszíni vizek párolgásaként pedig további 11 mm-t fogadunk el. Ehhez még hozzászámoltuk az egyes vízhasználók 20 mm-nyi veszteségét is. A vízkészletek számításánál az eddigi vízgazdálkodási mérlegek (Vízkészletgazdálkodási Évkönyv 1963. és 1964.) adatait vettük át, ahol a felszíni vízkészlet a Duna, Tisza és a Balatonba torkolló vízfolyások évi vízhozamösszegei sokéves idősorából kiválasztott — a középvízhozam alapján — kb. 80%-os tartósságú és tényleges adata. Az egyes felszínalatti vízkészletfajtákat a Kerettervek és a Vízkészletgazdálkodási Évkönyvek vízmérlegeiben meghatározott jellemző értékek alapján adtuk meg. Ez utóbbiak — meghatározási nehézségek miatt — néma teljes vízkészletet, hanem annak csak hasznosítható részét ölelik fel. A vízigények 1964. évi értékek, melyeket a Vízügyi Igazgatóságok adatszolgáltatásaiból, ill. az Országos Vízügyi Főigazgatóság nyilvántartásaiból szereztünk be és augusztus hónapra vonatkoznak. Ezeknek a mértékadó időszaki vízigényeknek alapján számítottuk az éves vízmennyiségeket. Ugyanilyen alapokból indultunk ki a szenny- és használt vizek meghatározásánál. A számszerűleg kevésbé ismert elemek meghatározásakor (pl. csurgalékvíz, egyes vízhasználatok vesztesége) részben hazai, részben külföldi arányszámok használatára voltunk utalva. A vízmérlegben feltüntetett mennyiségi értékeket — a külföldi gyakorlatban használt mm/év helyett — hazai gyakorlatban megszokottabb 10 9 m 3/év-ben adtuk meg. A vízháztartási mérleg további finomítása Magyarország vízháztartási mérlegét szemléltető ábránk korántsem nevezhető tökéletesnek. Hiányosságai elsősorban számszerű adatok meghatározási nehézségeiből fakadnak. Vízmérlegünk továbbfejlesztése elsősorban ezeknek függvénye. A továbbfejlesztés, finomítás legfontosabb irányait a következőkben vázoljuk: 1. A területi párolgást ismereteink szerint csak összesítve tudjuk megadni. A finomítás során külön kell választanunk a növényzet párologtatását, valamint a talaj és felszín hasznosulatlan párolgását is. Külföldi irodalomban ennek megoszlását 75—80, illetve 20—25%-ban adják meg az illető terület természetes növénytakarójától függcen. 2. Többé-kevésbé ismerjük pl. a felszínalatti vízkészletfajták összefüggéseit, ezek mennyiségi értékeinek becsléséhez azonban még elvi kérdéseket is tisztázni kellene. 3. A vízkészletgazdálkodás szempontjából kívánatos lenne a felszínalatti vizeknél a sztatikus készlet feltüntetése is. Ennek azonban készletbecslési nehézségeken túl ábránk esetében ábrázolástechnikai akadályai is voltak. 4. Megoldandó lenne a víz minőségének ábrázolása, bár a vízminőség térben és időben az egyéb vízmérleg elemeknél is erősebben változik, s ezért éves és országos számok, ill. jellemzők alig adhatók. 5. Végül, tekintve, hogy ábránk éves vízmennyiségeket tüntet fel, a kritikus időszakok és területek esetleges vízhiánya rejtve marad, ezért célszerű lenne mértékadó augusztusi időszakra, a hazai gyakorlatban használatos m 3/s dimenzióban megszerkeszteni ábránkat.
