Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Horváth Sándor: A magyar víziúthálózat fejlesztésének irányai

258 Horváth Sándor Lényeges az az előny is, ami a szállítási változatokkal kapcsolatos devizaigények vonalán jelentkezik. A víziszállítás devizaigénye a vasúti szállításnak csak 4,2%-a, a megtakarítás tehát 95,8%. Az összes megtakarítással kapcsolatban nyomatékosan rá kell mutatni arra, hogy annak döntő része, (75,6%-a), a devizaigényes vonalon jelentkezik. A beruházások gazdaságossági eredményességének mérlegelése során vizsgálni kell mind a beruházások, mind a ráfordítások időbeni ütemezését, valamint a megvalósításuk esetén származó eredmények fellépésének időpontját. Természetesen ezt a vizsgálatot el kell végezni az összes beruházási változatokra, esetünkben tehát mind a vízi-, mind a vasúti szállítási viszonylatra. Említettük, hogy a víziutak kiépítése — egyes esetektől eltekintve — nem öncél, hanem valamelyik egyéb vízgazdálkodási cél eléréséhez kapcsolódó beruházás. Ez idő szerint ezeknek a rendkívül nagyjelentőségű vízgazdálkodási célok megvalósításának pontos időpontjait nem ismerjük. Hasonló a helyzet jelenleg még a vasutak villamosításának ütemezése terén is. így a kívánatos pontos gazdaságossági vizsgálatok nem voltak elvégezhetők. Tájékozódásul megjegyezzük azonban azt, hogy az interkaláris kamatveszteség és egyéb tényezők figyelmenkívül hagyásával számított nyers megtérülési idő kereken 4 esztendő. Nem elhanyagolhatók azok az előnyök sem, amelyek egy részének csak felsorolásával vagyunk kénytelenek megelégedni. Ilyenek a kalória- és munkaerőszükséglet, valamint a szállítási kapacitás növelése során elérhető megtakarítások, továbbá egy sor ún. minőségi előny, melyeknek felsorolása is túl messze vezetne. A kishajózás vonatkozásában végzett vizsgálataink szerint a víziszállítás fajlagos önköltsége (fill/árutonnakm) mintegy 15%-a a közúton, gépkocsival végzett szállítás fajlagos önköltségének. Összefoglalva a fent leirtakat, megállapítható, hogy a víziszállítás fejlesztése, és a szállítási ágazatok közötti helyes részesedési arány kialakítása fontos feladat. A fejlesztésnek ki kell terjednie mind a víziúthálózat, mind a kikötők és rakodók, a raktárház-hálózat, valamint a hajópark és ezzel kapcsolatban a hajóépítőipar fejlesztésére. Víziúthálózatunk fejlesztése azonban csak a komplex vízgazdálkodás keretében — egyéb vízgazdálkodási célokhoz kapcsolódva — oldható meg gazdaságosan.