Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Lászlóffy Woldemár-Szesztay Károly: Hidrológiai táj-jellemző és kísérleti területek. Szimpozion Budapesten 1965. szept. 28-okt. 3.

Hidrológiai kísérleti területek 11lóság alapján más területekre is átvihető konkrét adatok gyűjtése — elsősorban ritkán lakott vagy a gazdasági fejlődés útjára lépett területekre vonatkozóan. Több szerző a csapadék és a lefolyás közti kapcsolat elméleti tanulmányozását választotta feladatul. Egyesek a hóolvadásből származó árhullámokat vizsgálták, mások ismét az árvizelőrejelzés szolgálatába állították vizsgálataikat. A tanulmányi területek legtöbbjét éppen a vizsgálatok sokoldalúsága jellemzi! 5. Az előző csoporttól alig választhatók el azok a kísérleti területek, amelyeken a vízmérleg vizsgálata az elsődleges cél. Közöttük elsősorban a természeti földrajzi tényezők szerint tehetünk különbséget. Vannak magashegységi, síksági és összetett területek, és a kutatás célja a leggyakrabban a természeti földrajzi tényezők hidrológiai hatásának megállapítása, vagy más szavakkal: a vízháztartási egyenlet tagjai közötti arány meghatározása a jellegzetes természeti tájakra. Ebbe a csoportba 13 dolgozatot soroltunk. 6. A csapadék-, hó- és jégviszonyokkal foglalkozó 6 tanulmány közül számunkra a hótakaró víztartalmának felmérésével és a hóolvadással foglalkozók a legértékesebbek, hiszen sík területeken, mint a mi Alföldünk, éppen a hóolvadásből származó vizek levezetése adja a legtöbb gondot. De nem érdektelen a csapadékmérés technikájával foglalkozó kísérleti terület munkája sem. 7. Párolgásmérési eredményekkel 6 kísérleti terület beszámolója tűnt ki. Egyikükön a vízfelület és a hótakaró párolgásának mérése mellett a vízinövényzet evapotranszpirációjának megállapítását kutatják. A liziméter-mérések közül a gazdasági növények vízfelhasználásának megállapítására irányulok számíthatnak elsősorban érdeklődésünkre. A szóban forgó területeken voltaképpen a csapadék, a talaj és a növényzet kölcsönhatását kutatják. 8. A felszín alatti vizek — legalább is a talajvíz és a talajnedvesség — számbavételére csaknem minden vízháztartási tanulmányokkal foglalkozó kísérleti területen szükség van. 8 dolgozatban azonban előtérben áll a talajvíz, ill. a mélységi vizek utánpótlódásának kérdése, a folyók vízjárásának kapcsolata a talajvízszín alakulásával és a beszivárgás, ill. a fedőréteg vízháztartása. Jellemző ebben a tárgykörben a magyar hidrológusok kiemelkedő munkássága: 3 tanulmánnyal szerepeltek. 9. Számos kísérleti terület áll az eróziós jelenségek tanulmányozásának, ill. a talajvédelemnek a szolgálatában. A hordalékmozgás és a mederalakulás kérdését is beleértve 8 idevágó tanulmányt találunk a szimpozion anyagában. A parcellakísérletek mellett országos hálózatban végzett tervszerű kutatómunkáról is olvashatunk. 10. A talajvédelemhez szorosan kapcsolódik az erdő vízháztartásának tanulmányozása annál is inkább, mert a lefolyási viszonyokból hasznos következtetések vonhatók le az erdészet üzemi feladataira vonatkozóan. Az erdész-hidrológusok 7 tanulmányt nyújtottak be, közülük 1 magyar. Az egyik szerző a szélvédő erdősávok hatékonyságára vonatkozó vizsgálatokról számol be, egy másik az útépítések és külszíni bányászat okozta károk elemzéséről hoz tanulságos adatokat. 11. Újszerű kísérleti területekről számol be végül 2 tanulmány, amelyeknek feladata, hogy folyamatos hozammérések és vízminőségi vizsgálatok alapján általánosítható következtetésekre adjanak módot a külszíni szénfejtés és a szénbányák okozta vízszennyezések elleni küzdelemre vonatkozóan. A szimpozion záróülésén J. Jacquet a Szövetség felszíni vizek szakosztályának titkára mutatta be a Szövetség által a hidrológiai táj-jellemző és kísérleti terüle-