Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
2. füzet - Horváth Sándor: A magyar víziúthálózat fejlesztésének irányai
254 Horváth Sándor kategóriájába fognak tartozni. A csatornázás után az összes folyószakaszokon a viziút osztályának megfelelő hajózási mélység állandóan rendelkezésre áll, tehát a jövőben alacsony vízállások miatt korlátozásokkal nem kell számolni. Kizárólag a jeges és az árvizes időszak okozta kieséseket kell figyelembe venni, melynek tartóssága az egyes vízfolyásokon évente átlagosan mintegy 25—60 nap között változik. Rá kívánunk mutatni arra is, hogy a táblázatban szereplő fő víziútjainkat szerencsésen egészíthetnék ki, mint forgalomgyűjtő erek, az öntözés érdekében kiépülő nagy öntözőcsatornák. Ezeket jelenleg hajózás nélkül tervezik, azzal a megszorítással, hogy a hidak nyílását úgy irányozzák elő, hogy azok később felemelve a hajózást ne akadályozzák. c) Víziúthálózatunk fejlesztésének beruházási költsége Az eddigiekből kitűnik, hogy víziútjaink fejlesztése nem választható el vizeink rendezésének és hasznosításának egyéb feladataitól, mivel a fejlesztés gazdaságosan csupán a komplex vízgazdálkodás keretében oldható meg. Felmerül viszont az a kérdés, hogy a komplex vízgazdálkodási létesítmények beruházási költségeiből mekkora rész terheli a víziközlekedést. A víziúthálózat fejlesztését terhelő beruházási költségként vettük számításba a) közvetlen a hajózást szolgáló műtárgyak, mint pl. a hajózsilipek, a hajóemelők építését, b) a folyószabályozás keretében végzendő olyan munkákat, amelyeknek elhagyása más érdekeket nem sértene, de amelyek a hajózást nagymértékben elősegítik. Ilyenek a kisvízi szabályozás, a gázlórendezés, az éles kanyarulatok átmetszése stb. c) végül az olyan létesítmények beruházási költségének arányos részét, amelyeknek létesítése több ágazat céljait egyaránt szolgálja (pl. egy hajócsatorna amellett, hogy hajóútként szolgál, öntözővizet is vezet). Az utolsó esetben a költségmegosztás során az egyes ágazatok szükségleteinek külön-külön való kielégítésére szükséges ún. helyettesítő beruházásokkal szemben elérhető megtakarítások arányát vettük alapul. Az egyes beruházások költségeinek megállapítása során kellő műszaki súlyozás után felhasználtuk a már korábban elkészített tanulmányokban, szakágazati távlati tervekben rögzített költségeket. Vízgazdálkodásunk komplex fejlesztését két ütemben, nevezetesen az 1980 előtti I és az utáni II időszakra irányoztuk elő. V/. táblázatunkban a víziutak fejlesztésével kapcsolatos beruházási költségeknek a víziközlekedés és más vízhasznosítási ágazatok közötti %-os megoszlását tüntettük fel. Egységként (100%-ként) a szóbanforgó időszakra eső összes beruházási költséget vettük. Tájékozódásként megjegyezzük, hogy a két ütembeij megvalósítani tervezett vízgazdálkodási beruházások víziúthálózat fejlesztését terhelő részének nagyságrendje mintegy 3,7 milliárd Ft. Táblázatunkból megállapíthatóan a víziutak fejlesztésével kapcsolatos létesítmények beruházási költségeinek dunai viszonylatban az I. időszakban 13,0, a II-ban 9,1, átlagosan 11,2% terheli a víziúthálózat fejlesztését. Ez a körülmény