Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
2. füzet - Horváth Sándor: A magyar víziúthálózat fejlesztésének irányai
A rriagyar víziúthálózat 251 de jelentősek abból a szempontból is, hogy megnő a magyar víziutak, elsősorban a Duna tranzitforgalma. A megnövekedő tranzitforgalom egy része a jelenleg vasúton szállított tömegáruknak a gazdaságosabb víziútra tereléséből, más része pedig olyan területekáruforgalmából fog származni, amelyek ez idő szerint víziúton még nem közelíthetők meg. A Duna forgalmának várható jelentős növekedésében a Rajna, az Elba és az Odera felé összeköttetést biztosító víziutak a döntő tényezők. b) Víziúthálózatunk fejlesztése Vízgazdálkodási terveink készítése során megvizsgáltuk, hogy a komplex vízgazdálkodás keretében kiépítendő természetes vízfolyások és csatorna-rendszerek lehetővé teszik-e a gazdaságosabb áruszállítást, és hogy indokolt-e a kisebb csatornákat hajózásra alkalmas módon kialakítani. Megállapítottuk, hogy öntözési, vízerőhasznosítási stb. céljaink megvalósítása érdekében egy sor olyan vízfolyást és új csatornát kell a következő évtizedekben karbahelyezni, illetve kiépíteni, melyek viszonylag kis összegű beruházással teljesítőképes hajóutakká fejleszthetők. Közülük elsősorban a dunai nemzetközi víziutat kell említeni, melynek fejlesztése országunk nemzetközi kötelezettsége. A Tisza öntözési érdekből elmaradhatatlan csatornázásának természetes velejárója a kifogástalan hajóút biztosítása. A két víziútrendszert összekötő Duna—Tisza csatorna megépítését elsősorban öntözési céljaink, nevezetesen a tiszai vízpótlás megoldása teszi szükségessé. Hasonlóképp komplex vízgazdálkodási érdekeket szolgál a Keleti Főcsatorna, a Hortobágy—Rerettyó-Körösök rendszereinek, valamint a Sió-csatorna kiépítése. Pusztán a Sajóvölgyi-csatorna az a viziút, melynek kiépítését döntően a szállítási érdekek indokolják. Víziúthálózatunk fejlesztés utáni főbb adatait az V. táblázat tartalmazza. Hajózásra alkalmas, vagy azzá tehető vízfolyásaink vízgazdálkodási szempontból két fő csoportba oszthatók: Első, a főérdekeltségü vízhasznosítások csoportjába tartoznak azok a vízfolyások, melyek létesítése valamely vízgazdálkodási ágazat kezdeményezésére történik; a többi vízgazdálkodási ágazat pedig csatlakozó hasznosítóként vesz részt a vízfolyás komplex kihasználásában. Ebben a csoportban a létesítés fő teherviselője a kezdeményező ágazat, és a csatlakozó ágazatok csupán kiegészítő, gazdaságosság-növelő hatást jelentenek. Ide tartozik a Duna, a Tisza, a Körösök és a Sajó csatornázása. A második, a közös érdekű vízhasznosítások csoportjába sorolandók azok a vízfolyások, amelyeket a vízgazdálkodási ágazatok közös érdeke indokol és hoz létre. Ezek egyenlő mértékben a hasznosítás arányának megfelelő költségviseléssel járulnak hozzá a létesítéshez, és csak a vízgazdálkodási ágazatok együttes igénye alapján valósíthatók meg gazdaságosan. Ide sorolandó a Duna—Tisza-csatoma r a Keleti Főcsatorna és a Sió csatornázása. Fő érd ekeit ségü vízhasznos ítások A vizerőhasznosítás a kezdeményező ágazat a Duna komplex hasznosítása esetében. A vízerőhasznosítás érdekében tervbevett magyar-csehszlovák közös vízerőműrendszer, valamint a Budapest alatti vízlépcsők létesítése elősegíti, illetvelehetővé teszi további vízgazdálkodási ágazatok javítását és fejlesztését.
