Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
2. füzet - Szigyártó Zoltán: A felülről vezérelt öntözőcsatornarendszerek bögéinek méretezése
A felülről vezérelt öntöző csatornarendszerek 233nak még a legmagasabb felvize sem érte volna el a felvízszintingadozási tartomány alsó határát (7. ábra). A hibás magassági adatok alapján beépített műtárgy tehát gyakorlatilag használhatalanná vált volna. Természetesen még ennél is kedvezőtlenebb helyzettel találnánk szembe magunkat akkor, ha hasonló adottságok között egy ennél hosszabb szakasz vizsgálatát végeznénk el. Ilyen esetben már könnyen előfordulhat az, hogy a tervezés során, az érdességi tényező megválasztásánál elkövetett jószándékú hiba miatt már nem csak az I., hanem a II., vagy esetleg a III. típusú palástos vízadagoló is hasonló sorsra jutna. A mértékadó felszíngörbék helyes meghatározásához tehát elengedhetetlen a valódi mederérdesség ismerete, melyet viszont a tervezés során mindig csak becsülni lehet. Ezért talán, ha másra nem, de az elérhető legnagyobb pontosságra feltétlenül jó tájékoztatást ad а К. IV. fürt-főcsatornán e téren elvégzett összehasonlító vizsgálatunk. Ennek eredménye szerint ugyanis — a hiba és a távolság között szokásos módon négyzetgyökös összefüggést feltételezve — még részletes helyszíni vizsgálatokkal meghatározott érdességi tényezők esetén [8] is csak mintegy 1,5 cm/kilométeres közephibával lehetett megállapítani a 0,6—4,0 km hosszúságú szakaszok két végpontja közötti vízszintmagasság-különbséget. Mindebből pedig levonhatjuk a következő megállapításokat: A böge méretezésénél, a szelvényméretek meghatározásánál nem szabad (a csatorna vízszállítása szempontjából biztonságra törekedve) a ténylegesnél nagyobb érdességgel számolni. Ez ugyanis komoly zavarokat idézhet elő a vízszinttartás helyétől távol levő vízkivételek által ellátott területek öntözésénél. Ez a körülmény is alátámasztja tehát azt a korábbi megállapításunkat, hogy —már csak az érdességi tényező jelvételénél elkövetett hiba hatásának csökkentése érdekében is — a vízkivételek lehetőleg minél közelebb kerüljenek a böge vízszinttartó műtárgyához. Végül a felszíngörbék magassági helyzetének helyes meghatározásával kapcsolatban nem lehet szó nélkül hagyni a csatornába beépített műtárgyak (a csőátereszek, bújtatok, hidak) duzzasztó hatását sem. Mert igaz ugyan, hogy ezek helyes megtervezése esetén egy-egy helyen ez a duzzasztás nem lépi túl az 5—6 cm-es értéket, s az egymásután következő műtárgyak duzzasztó hatása azok megfelelő távolsága miatt nem halmozódik, de ez a duzzasztási érték az amúgyis meglevő vízszintingadozásra szuperponálódva az egyes vízkivételek vízszállításában zavarokat idézhet elő. Ezért a mértékadó felszíngörbék meghatározásánál mindig figyelembe kell venni a csatornát keresztező műtárgyak duzzasztó hatását is, s szükség esetén azokat olyanokra kell kicserélni, melyek nem szűkítik le a csatorna vízszállító keresztmetszetét. 3. A vészkiömlők és a túlfolyók a) A vészkiömlők célja és alkalmazási köre Valamelyik vízszinttartó műtárgy táblamozgató berendezésének váratlan elromlása esetén előállhat az, hogy a bögébe érkező víz továbbítása lehetetlenné válik. De előfordulhat az is, hogy hirtelen bekövetkező töltésszakadás miatt lenne célszerű a bögétől a vizet távol tartani.
