Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Oroszlány István: A mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonalának vizsgálata (Vizsgálatok Békés megye szántóterületein)

A mezőgazdasági vízgazdálkodás 213

p XI. táblázat — Table XI. — Tabelle XI. Szükséges öntözés a X. táblázat alapján számítható terméshiány elhárítására Irrigation water necessarg lor preventing the crop failure to be computed, on the basis of Table X. Bewässerungsmenge notwendig zur Überwindung des aufgrund Tabelle X berechenbaren Ertragsmangels Növény és évsorozat -(.-eibi) terméshiány Terméshiány elhárítására szükséges öntözés Búza 1880—1900 — 1,36 q/ha 1 alkalommal (október) 1920—1943 — 9,89 q/ha 2 alkalommal (tavasz) Kukorica 1880—1900 —14,77 q/ha 2 alkalommal (nyár) 1920—1943 —19,67 q/ha 3 alkalommal Lucerna 1880—1900 —31,43 q/ha 2 alkalommal 1920—1943 —65,75 q/ha 4 alkalommal E számok is jól magyarázzák, hogy miért nem volt még időszerű az öntözés a századforduló idején, s miért lépett a megvalósulás útjára a 30-as évek végén. Végezzünk most még egy összefoglaló értékelést úgy, hogy az eddig feltárt adatokat az 1957—64 évek agrotechnikai színvonalán elérhető maximális lehetőségekhez viszonyítjuk. Az adatokat a XII. táblázatban foglaltuk össze, s azok a mai szántóként kezelt területekre vonatkoznak. A táblázatban közölt értékekből az alábbi megállapításokat olvashatjuk még ki: 1. A vízgazdálkodási tényező javulását legnagyobb mértékben (14%) az árvízvédelem kiépítése, és az 1931—40 és az 19Ï7—64 korszakok közötti időben bekövetkezett agrotechnikai szinvonalváltozás (13%) okozták. 2. Kismértékű volt a javulás az 1880—89 és az 1931—40 korszakok közötti időben (3%), s e javulás nagyságrendben azonos a belvízvédelem kiépítésével mutatkozó eredménnyel (2%). 3. Az 1964. évi öntözések eredménye, csak része az adott agrotechnikai színvonalon számítottak szerint lehetségesnek. Ennek elsőrendű oka a viszonylag kis öntözővízmenynyiségben, s az ezzel járó rossz öntözési hatásfokban kereshető. 4. A belvízvédelem kiépítésének eredményeképpen olyan mértékű javulás volt, mint amennyit az egyes járások különböző talajviszonyaiból, azok eltérő vízgazdálkodási tulajdonságaiból következő különbségek következményeképpen ki tudunk mutatni. 5. A vízgazdálkodási tényező javulásában tehát az agrotechnika épp olyan súlyú szerepet játszhat, mint a kultúrtechnikai beavatkozások. Csak az összehangolt fejlesztésük vezethet eredményre.