Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Oroszlány István: A mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonalának vizsgálata (Vizsgálatok Békés megye szántóterületein)

A mezőgazdasági vízgazdálkodás 195p különbségekkel, a vízkárt vagy aszálykárt okozó töblettel vagy hiánnyal jól jellemezhető a vízgazdálkodás színvonala. Az ekkor bemutatott vázlatot az 1. ábrán láthatjuk. A színvonalat jellemző mutató ezen első megfogalmazásban a következő volt [10] ahol N = a vízgazdálkodás színvonalát jellemző mutató, e, = az ideális és a tényleges vízellátottság közötti eltérések értéke [mm] PÍ = súlyozó tényező n = az egyes részvizsgálati időszakok száma. A mutató alkalmasnak látszott a vízgazdálkodás színvonalának értékelésére, s így a vízgazdálkodás és a mezőgazdasági termelés kapcsolatainak vizsgálatára. A mutató helyes kialakításának egyes fejlődési fázisairól számoltam be 1964. okt. 1-én az MTA Francia-Magyar Földrajzi Kollokviumán [12], és 1965. máj. 26án az Agrártudományi Egyetem Tudományos Ülésszakán is [13]. Fenti alkalmakkor elsősorban a téma elméleti kérdéseivel foglalkoztam, így a gyakorlati szakemberek előtt — példákon történő érzékeltetés hiányában —• a „vízgazdálkodás színvonala" fogalom, s az azt jellemző mutató —- mint mondották —- kissé misztikus maradt. Most egy példán — Békés megye példáján — szeretném bemutatni, hogy a „mezőgazdaság vízgazdálkodásának színvonala" jól meghatározható fogalom, az a javasolt módon számított mutatóval jól jellemezhető, végül, hogy ez a mutató sok gyakorlati feladat megoldására alkalmas. * * * Békés megyében a vízgazdálkodás szép múltra tekinthet vissza. A vizek szabályozását, a belvízrendezést és az öntözést, a mezőgazdaság vízgazdálkodásának leglényegesebb kultúrtechnikai eszközeit széles körben alkalmazták a megyében. A vízgazdálkodás agrotechnikai eszközei mellett a mezőgazdaság már hosszú idő óta igényli a műszaki beavatkozásokat, erre adottságai már régen rákényszerítették. Jellemzésül az I. táblázatban bemutatjuk néhány növény termésadataival és a területi vízhasznosulási tényezőkkel az agrotechnika színvonalának fokozatos emelkedését [14, 15, 16]. A II. táblázatban pedig Babos Z. — Mayer L. adatai alapján [2] az Alsófehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító, a Hosszúfoki Ármentesítő, valamint az Ivánfenéki Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatok (2. ábra) adatainak tükrében a vízgazdálkodás fejlődését jellemző műszaki létesítmények építésének ütemét. Meg kell jegyeznünk, hogy a mintegy 368 ezer ha kiterjedésű régi megyében, csupán e három társulat területén, a műszaki beavatkozások előtt a ma hasznosított mezőgazdasági területből 28,6 ezer ha állandóan, 86,9 ezer ha időnként állott víz alatt. A Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat Békés megyei részadatai a táblázatból hiányoznak. Az I. és II. táblázatban bemutatott adatok jól jellemzik a fejlődést. Mégis a további vizsgálódások érdekében szükségesnek látszott a vízgazdálkodás színvona3 vízügyi Közlemények