Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Bélteky Lajos: Magyarország hévízfeltárási és hasznosítási lehetőségei

172 Bélteky Lajos lat a hévízek alsó hőmérsékleti határának tekint, a 18 m/C° átlagos G g mellett a felsőpanonnak csak az 500 m-nél mélyebb szakasza jöhet szóba. A 2000 m-es mélységhatárt pedig az indokolja, hogy a szénhidrogénkutató fúrások adatai szerint a felsőpannon feküszintjét a magyar medencében — a mindszenti fúrás kivételével — ezideig legmélyebben 2000 m-ben találták. A prognózis térképen tehát csak az 500, 1000, 1500 és 2000 m mélységnek megfelelő szintvonalak vannak feltüntetve, mégpedig nem a felszínre, hanem a geodéziai alapsíkra (tengerszint) vonatkoztatva. A hévízhasznosítási lehetőségekről eddig csak általánosságban volt szó, területi bontásban mint energiaigényt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 567/1964. sz. tanulmánya részletezte, külön választva azonban a települések fűtésének, melegvíz szolgáltatásának és a mezőgazdaságnak energia igényét. [10] A hévízek hasznosítására hazánkban nagy általánosságban jelenleg a következő lehetőségek vannak: a) lakások, lakótelepek, középületek, hivatalok, gyárak központi fűtése 20 C°, vagy annál nagyobb belső hőmérsékletre, b) használati melegvízként elsősorban háztartási és üzemi melegvíz szolgáltatásra, c) kertészet, majorok fűtése 12—16 C° belső hőmérsékletre, d) gyógy- és zártfürdők táplálása, e) szabadtéri fürdők, úszómedencék vízzel való ellátása. Ezek a hasznosítások különböző hőmérsékletű hévizet igényelnek. Az a) csoportnak az igénye legalább 70 C° hőmérsékletű víz, a b) alatti melegvíz szolgáltatásra megfelelhet már a 45 C°-os víz is. A c) csoportot kielégítheti már az 50—70 C° hőmérsékletű víz. A d) kádfürdőkhöz a 40 C° feletti, a szabadtéri fürdőkhöz pedig a 35 C°-os víz is felhasználható. A felhasználási lehetőséget a hőmérsékleten kívül természetesen befolyásolja a víz vegyi összetétele, agresszivitása és sólerakódási hajlama is, ebben a tanulmányban azonban csak a hőmérséklettől függő hasznosítási lehetőséget vizsgáltuk párhuzamosan az egyes tájak földtani és geotermikus adottságain alapuló hévízfeltárási lehetőségeikkel együtt. A tervszerű hévízkutatás megszervezéséhez és a hévízkészlettel való gazdálkodás tervének kidolgozásához ugyanis a feltárási lehetőségek mellett éppen olyan fontos és elengedhetetlen megismerni az egyes területegységeken szóbaj öhető hasznosítások hőmérsékleti és hőmennyiségi igényét is. Ilyen komplex tájékoztatást a hévízhasznosításra berendezkedni kívánók eddig nem kaptak. Jelen tanulmány fő célja, ennek a hiánynak a pótlása. Az anyag feldolgozása közigazgatási egységként, megyénként történt. Részint, mert a tanulmány egyik alapját a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által az ugyancsak megyénkénti csoportosításban összeállított hévíz kútkataszter és kiadvány képezi [11], részint azért, mivel ilyenfajta tájékoztatási igény a gyakorlatban leginkább a megyei tanácsi és beruházási szervek részéről merül fel. A 2. ábrán éppen ezért a közigazgatási, tehát a megyei határok is fel vannak tüntetve. A mélyen fekvő, vastag üledékkel fedett területek közül csak a két északi van lehatárolva ÉK-től DNy irányú szerkezeti vonallal Schmidt E. R. által szerkesztett Vízföldtani Atlaszban közölt 43. sz. térkép alapján. Az e területekre vonatkozó